MyAd

2014. április 19., szombat

A fitneszipar fattyai – Crossfit, fegyencedzés, Insanity, kettlebell és társaik

Kezdjünk egy nagyon fontos kitétellel. Ez nem lesz az az oldal, ahol crossfittel, street workouttal, ghetto workouttal, calisthenicsszel, fegyencedzéssel, kettlebellel, Insanityvel, meg a több szarral foglalkozunk, mint az alakformálás, vagy a funkcionális izomzat kifejlesztésének egy lehetséges alternatívája. Ahol nyitottak vagyunk a sok new wave szarra, csak azért, mert az többet, jobbat, hatásosabbat ígér. Meg azért, mert egy egyszerű szénhidrátcsökkentős diétát nem tudunk becsülettel végigcsinálni súlyzós és aerob edzés mellett, ami pedig egy bizonyított, bevált és egészséges módja a testzsír csökkentésnek.

Ezt azért tartom fontosnak kiemelni, mert tendenciaként figyeltem meg, hogy miközben az előbb említett „sportok” jó esetben ignorálják, rosszabb esetben köpködik a testépítést, addig egyre több gyúrós oldal, a legnagyobb hazai és külföldi egyaránt, képes akár egy pillanatra is komolyan venni ezeket az új hóbortokat, vagy akár még rendszeresen foglalkozni is velük. Csupán azért, mert egyre több embert akarnak bevonzani olvasóként és vásárlóként. Brian viszont azt mondja, hogy megálljt kell parancsolni ezeknek a dolgoknak bármi áron, különben elveszünk a haszontalan információk tengerében.


Meg az sem egy elhanyagolható veszély, hogy ezek vadhajtások még egészen meggyőzőnek is tűnhetnek egyes emberek számára, hiszen itt azért mégiscsak tényleges mozgásról van szó, nem pedig csak pár elektródán keresztül rázatjuk magunkat árammal, vagy izzasztjuk a derekunkat egy szauna övvel. Aztán emiatt még véletlenül azt találjuk gondolni egy tavaszias szombat reggelen, hogy mivel a Youtube-on egy crossfit videóban valaki izmos volt, ezért ugyanazokat az edzéseket végezve, mint ő, mi is olyan fizikumra tehetünk szert.

Éppen ezért a Train With Brain-el célként tűztem ki magam elé, hogy elétek tárom az igazságot ezen félrevezető jelenségekről, és kizárólag az alakformálás leghatékonyabb, leggyorsabb, legbiztonságosabb, legtartósabb legegészségesebb és legszélesebb körben bevált módszerével, a naturál testépítéssel fogok foglalkozni. Itt nem fogjátok megtapasztalni azt, amit a világban mindenfelé láttok magatok körül: az elkurvulást. Nah, de ennyit az enyhén marketingszagú önfaszszopásról, haladjanak kérem szépen sorban tovább.

Az alakformálás leghatékonyabb eszköze


Ezen elfajzások és a testépítés között folyamatosan érzékelhető némi feszültség, ami általában vitákban csúcsosodik ki arról, hogy ezek „sportok” alkalmasabbak alakformálásra, mint a testépítés, és különben is, a gyúrástól tiszta diszfunkcionális leszel, meg köcsög.

Az egyik legelemibb kérdés, ami ilyenkor felmerül bennem, hogy mi a fenének versenyeznek a testépítéssel, amikor egyértelmű bizonyíték van arra, hogy ha a lehető legnagyobb és legjobban kidolgozott izomtömeget kell hozni a lehető legalacsonyabb testzsír százalék mellett, akkor nincs jobb nála. Különben a testépítők, akik abban versenyeznek, hogy ezeket a tényezőket kimaxolják, nem úgy edzenének, ahogy. Előbbiek pedig nem mást jelentenek, mint az alakformálás definícióját. Mert persze vannak szintjei, és van akinek elegendő kevesebb izom és elfér rajta egy kis zsír is, de ezek megfelelő arányának beállításához akkor is ez a legmegfelelőbb módszer.
Az alakformálás leghatékonyabb eszköze a testépítés, nem az Insanity, a fegyencedzés, vagy a crossfit. Aki a crossfittel, vagy Insanitiyvel pozitív változást ér el a megjelenésében, az a testépítéssel még jobb eredményt érne el, a rossz genetikájúak pedig nagyjából semmit nem fognak tapasztalni némi állóképesség növekedésen kívül. De arra meg jó a hosszútávfutás, ami mehet a testépítés mellett is. Szóval nem is értem (és mindjárt ki térek arra, hogy miért), amikor kigyúrt crossfittes srácokat mutogatnak ilyen „naugye” jelleggel, hogy izmosak lettek tőle. Ők a kivételek.

Elég ebbe logikusan belegondolni. Szerinted az a srác, aki a bicepszéből még úgy is csak alig tud fejlődést kicsikarni, hogy a lehető legkoncentráltabban terheli azt, mit ér el ilyen téren azzal, ha a lehető legtöbb izmot bevonó, összetett mozdulatokat végez? Mindezt teljesítményközpontúan, az időt, az ismétlésszámot és a megmozgatott súly nagyságát szem előtt tartva. Ráadásul ha a bicepsze a gyenge láncszeme, akkor az fog ilyen esetekben a lehető legkevesebb munkát végezni, pontosan ebből az okból kifolyólag.


Azt meg csak úgy halkan kérdezem meg, ilyen kicsit túlcivilizáltan, hogy minek egy kényelmetlen fogású súlyzóval (kettlebell), egy labdával, vagy két kötéllel edzeni, amikor ott a jól felszerelt edzőterem? Azért, mert az kevésbé hatékony, sérülésveszélyesebb, és semmi értelme sincs? Jah, nem, azért, mert ez az új divat, és mert a testépítésben egyből látszik rajtad az elért eredményed, míg crossfitnél, meg a játszótéren buziskodásnál nem, mert az ugye nem a „díszizmokról” szól. (Meg mondjuk utóbbi már egy alap szinten is megfelelő parasztvakítás tud lenni a telepen.)

Aztán ha a fizikum pozitív irányú változása elmarad, vagy csak igen csekély lesz, mert nem azon kevés szerencsés genetikájú ember közé tartozunk, akik képesek bármilyen fizikai aktivitástól izmosodni (és zsírt leadni), akkor még mindig lehet takarózni a funkcionalitás rizsával. „Nincs rajtam semmi izom, de az legalább mind igazi, nem olyan felfújt, konditermi szar!”

Mert feszengeni muszáj


Egyébként is, ha például a crossfit fő profilja elvileg a funkcionalitás, akkor miért akarnak az alakformálás terén versenybe szállni a testépítéssel? Ez valahol olyan, mintha a vízilabdások akarnának versenyezni a kosarasokkal olyan alapon, hogy hát végül is ők is egy labdát dobálnak, szóval menni fog az egy kicsit másmilyen terepen, másmilyen „kapuba” is.

És mégis, a crossfitesek, a fegyencek, a kettlebellesek, meg a többiek kényszert éreznek arra, hogy bizonygassák, hogy ezzel is lehet jól kinézni. Egy magyar calisthenics oldalon olvastam a következőt:

"A cél az,hogy ruhában úgy nézzél ki,mint aki soha nem edzett,aztán ha lekerül a póló bummmmm,mindenki azt mondja mi a f.sz történt itt?!

The goal Is to look like you don't even work out with clothes on, then when the shirt comes off, everyones like #BOOM ! WTF is going on"

Hát igen, ez aztán egy cél. Nem véletlenül ők lesznek azok, akik úgy kapkodják le mindenhol a pólójukat, mintha muszáj lenne, csak hogy valaki észrevegye, hogy ők is edzenek. Aztán még jó, hogy a testépítőket vádolják azzal, hogy dísznek edzik az izmaikat, hogy mutogassák… De most azon kívül, hogy ezt testépítéssel könnyedén el lehet érni, mi van a funkcionalitással?

Hozta már példának nekem crossfit-es, hogy milyen jól néz ki Jason Statham, és ő azt tolja. Jól néz ki, ez tény, de ettől még ennek több köze van a genetikához, mint a crossfit hatékonyságához. A vízilabdások között is van, aki jól néz ki, és van, aki meg semmi extra.

Akinek jó alapjai vannak, annak egyfajta mellékhatásként jó teste is lesz a sporttól, de akinél szar a genetika, annál az egyetlen út a testépítés, ha ki akar nézni valahogy. Aki pedig kidolgozott, izmos és/vagy szálkás lesz valamilyen sporttól, az még kidolgozottabb, izmosabb és/vagy szálkásabb lenne a testépítéstől, illetve hamarabb érné el általa ugyanazt az eredményt a fizikum tekintetében.

Röhej a köbön


Engedjetek meg itt viszont egy erősen kapcsolódó kitérőt azzal a fickóval kapcsolatban, akinek lépten, nyomon ebbe a videójába botlok:


Oké, ügyes a gyerek, de mi köze van ennek akár a saját testsúlyos edzéshez? Akik ezt nézik, azok tényleg azt hiszik, hogy ha majd így bohóckodnak a húzódzkodó rúdon, akkor ilyen izomzatuk lesz? Meg mi az a tolódzkodás azzal a rakat tárcsával, amit magára aggatott? Egyet nem bírt megcsinálni rendesen, de akkor meg mi értelme van a pózerkedésen kívül? (Meg azon kívül, hogy a sok befolyásolható idióta majd megpróbálja utánacsinálni, aztán jól hazavágja vele az ízületeit. Bár aki hülye...)

Azt meg szinte mellékesen jegyzem meg, hogy ezeket bármelyik tornász röhögve megcsinálja, de még hússzor durvábbakat is. Akkor miért nem nézegetnek az emberek videókat tornászokról a neten? Jah, mert hogy az nincs ennyire agyonhájpolva? Értem. Talán az sem véletlen, hogy a calisthenics sincs lefordítva magyarra saját testsúlyos edzésnek, az nem hangzik olyan fancy-n.

Forrás: TNATION
Az meg a slusszpoén, hogy nekem van egy régi szertornász ismerősöm. Felsőtestre sokkal jobban ki van pattintva, mint ez a forma, lába meg ugyanennyire nincsen semennyi, és ezeket a "mutatványokat" röhögve megcsinálja. Lehet forgatnom kéne vele valamelyik játszótéren egy videót, alátennék valami dubstep-et, aztán megnéznék azt is 2 millióan a Youtube-on. Röhej. Ráadásul ezt a srácot az edzőteremből ismerem, ahol rendesen, testépítő módon edz, és nem bohóckodik mindenféle faszsággal. Nem jön le négyütemű fekvőtámaszozni, egylábas guggolni, vagy a húzódzkodó rúdon homokoskodni. De hát igen, ő egy igazi sportember, aki egy igazi sportot űz, amit kiegészít egy másikkal, és képes mindkettőt normálisan csinálni, egyiket a másik szolgálatában. Sok ex tornász van amúgy azok között is, akik ezeket a divatmajomkodásokat csinálják ezeken a videókon, Mivel a siker ott elmaradt, mert nem voltak kiemelkedőek, kitaláltak maguknak valamit, amiben "jók" lehetnek. Kicsit olyan ez, mint amikor a testépítőknél szervez valaki egy versenyt, elindul és megnyeri.

(A saját testsúlyos edzésnek is lehet helye a nap alatt persze. Jó lehet például a fiataloknak, akik nem súlyzózhatnak még, vagy bevezető jelleggel, valamint egy-két saját testsúlyos gyakorlat például egy haladó szintű testépítő edzéstervének is a részét képezheti. De hogy minek ennek külön ideológiát kreálni, és kikiáltani a funkcionalitás és az esztétikus test megformálásának leghatékonyabb fegyverévé…)

Diszfunkcionalitásban bűnös?


Na de most térjünk ki kicsit a testépítésre. Azt tisztáztuk itt is, és más cikkeimben, hogy a testépítés az alakformálás leghatékonyabb eszköze. De vajon igaz lehet a vád, miszerint ezzel csak diszfunkcionális díszizmokat lehet építeni?

Amikor valakinek eszébe jut a fenti sztereotípiának megfelelő testépítő, akkor egy kábé 120 kilós, nehézkesen mozgó, fújtató, izzadó, profit vizionál. Azonban a tömegsport szintjén, naturálon nem ez a jellemző kép. Naturálon el lehet érni egy masszív izomtömeget is akár, de soha nem akkorát, ami bármiben is akadályozna minket.

A naturál testépítésnek ez a maga előnye és szépsége. Itt az izomzat fejlesztése nem érhet el olyan életidegen és természetellenes méreteket, mint a profi, szteroid használó testépítésnél, amelyek teljességgel ellentmondanak az evolúciónak. De azért azt se felejtsük el, hogy mindegyik versenysport a maga nemében egy l’art pour l’art tevékenység, ami ha állhatna is valaminek a szolgálatában, az nem az egészség lenne.
Ha pedig az ember egy funkcionálisabb edzésfelosztást alkalmaz, mint amit én a cikkeimben is javaslok, magasabb ismétlésszámmal, rövidebb pihenőkkel és valamivel robbanékonyabb végrehajtással kombinálva, akkor az izmai állóképessége tökéletesen megfelelő lesz bármilyen sporthoz, mozgáshoz, azaz funkcióhoz. Természetesen az adott tevékenységhez még igazodni fog az izomzat munkavégzése, de az ilyen irányú fejlesztés csak kimondottan a célirányos mozdulatok gyakorlása által valósítható meg. A súlyzós edzés viszont egy jó alapot fog szolgáltatni ehhez, aminél jobbat a többi divatos marhaság sem tud biztosítani.

Ezenfelül ha nem vagyunk lusták, és néha eljárunk futni, akkor az aerob állóképességünket is megedzhetjük, ami szintén fontos, hiszen majdnem minden sportnál szükségünk van rá, de legalábbis hasznát vesszük. Érdemes tehát heti rendszerességgel róni a kilométereket, mert azt egyik ebben a cikkben tárgyalt mozgásforma sem helyettesítheti.

Egyszer még jól jöhet


Forrás: RuyPumphrey.com
Na de most vizsgáljuk meg azt, hogy milyen alapon is kiáltják ki ezeket a divat „sportokat” funkcionálisnak? Mi a crossfites rángatózós húzódzkodás funkciója? Mi annak a célja, hogy megtanulunk a fejünk fölé emelni egy szar fogású kettlebellt, azon kívül, hogy esetleg megsérülünk? Mire tudjuk használni azt, ha két TRX-es kötélen tudunk fekvőtámaszozni? Ezek nem funkciók, ugyanolyan magukért való tevékenységek, mint az, hogy valaki nagy kart épít, vagy nagy súllyal nyom fekve.

Az egy funkció, ha az ember bokszol, és megtanul verekedni, vagy falat mászik, és fel tud mászni akárhova. Funkció a futás, mint olyan, és meg lenne a maga szerepe bizonyos körülmények között annak is, ha valaki mondjuk jól tud evezni. Az viszont nem egy hasznosítható tudás, hogy egy lábbal tudsz guggolni, vagy le tudod engedni és ki tudod nyomni magad kézenállásban, és sorolhatnám.

Szokás egyébként a crossfites húzódzkodásba belemagyarázni funkcióként, hogy ez marha sokat segíthet egy kerítés átmászásánál, vagy falmászásnál. Láttatok már kerítést, vagy falat? Tudjátok, meg van az a tulajdonsága ezeknek a dolgoknak, hogy a tetőponttól egészen a földig kitöltik a teret. Tehát ellentétben a rúddal, ahol be tudsz rúgkapálni, vagy lengeni alá, és úgy tudsz lendületet venni, itt ez az opció nem adott. Vagy hát megpróbálhatod, ha szeretnéd szétverni a térdeidet.

Ezzel a gyakorlattal kizárólag azt a nagyon hasznos képességet tudod fejleszteni, hogy minél rövidebb idő alatt, minél többször rángatózz egy húzódzkodó rúdon. Bár ki tudja, még egyszer ez is jól jöhet, ha az űrlények megszállják a bolygót, és úgy döntenek, hogy csak azt az ezer embert hagyják életben, aki a legfaszábban tud epilepsziás rohamot imitálni egy rúdról lelógva.


Ráadásul a rángatózós húzódzkodás közben kifejtett „funkcionális” erő alapja a lendület és az izmok szinergiája. Lendületet venni viszont minden hülye tud, ez egy teljesen alapvető ösztön. Sokkal inkább ennek az ellenkezője a nehéz, és ugyanez áll a szinergiára is. Aki behatóbban foglalkozott már a testépítéssel, az tudja, hogy pontosan a lendület és a segédizmok kiiktatását, valamint tisztán az izmok erejének izolált módon történő használatát az egyik legnehezebb dolog megtanulni kezdőként, hiszen amikor nehézzé válik egy mozdulat, akkor ösztönösen rásegítünk ily módokon. Gondolj csak egy rúddal állva bicepszezésre, amikor kezdő korodban túl nagy súlyt választva, keljfeljancsiként himbálózva, teljes testből mozgattad a rudat A-ból B-be, ahelyett, hogy a kétfejű karizmot fogtad volna munkára. (Utólag azt hitted, hogy szabálytalanul csináltad, pedig valójában crossfiteztél.)

Ha tehát falat akarsz mászni, akkor is célra vezetőbb izoláltan fejleszteni az egyes izmaid erejét robbanékony, de nem lendületből végzett pozitív szakasszal. Ezt az izomerőt aztán kombinálhatod a lendület, valamint a többi izom erejével, ha ténylegesen úgy adódik, hogy valamilyen valós funkcióra szeretnéd használni a testedet. Egy kerítés átmászásánál pedig nincs szükség valami túl nagy technikai előképzettségre, jönni fog a dolog ösztönből.

Viszont ha csak rángatózol a rúdon, mint egy barom, akkor csakis ebben az egy tevékenységben fogsz fejlődni, aminek – lássuk be – nincs valami sok haszna, ráadásul az erőd is csak jóval mérsékeltebben fog fejlődni, mintha testépítő stílusú súlyzós edzést végeznél.

Vigyázat, sérülésveszély!


Forrás: Jireh Tours and Travel
Persze annak sincs sok értelme önmagában, hogy tudsz oldalemelni szabályosan x kilóval. Aláírom, hogy a súlyzós edzésnek sincs funkciója, de a kettlbellnek, a fegyencedzésnek és a többinek sincs. Mindegyik erősíti az izomzatot, azaz lényegében felkészíti bizonyos szintű terhelésre azáltal, hogy nagyobbá, erősebbé teszi. Aztán ezt a képességet tudod különböző funkcióknál, mint bokszolás, falmászás stb. hasznosítani. Míg azonban a testépítő edzés egy biztonságos módja az izomzatunk erősítésének, addig a funkcionálisnak kikiáltott mozgásformák legtöbbje sérülésveszélyes. A testünk ugyanis egyáltalán nem arra van kitalálva, hogy különböző súlyokat emelgessen, vagy nyakatekert, természetellenes mozdulatokat végezzen egy rúdon. Arra lettünk teremtve, hogy fussunk, másszunk, vadásszunk, harcoljunk, meneküljünk. Legközelebbi őseink, a majmok sem cipelnek zsákot az emelkedőn futva, vagy emelgetnek szar fogású fémdarabokat a fejük fölé.

Mind a testépítő edzés, mind pedig a crossfit, a fegyencedzés és többi hasonló ívású tevékenység rengeteg természetellenes mozdulatot tartalmaz. A testépítő edzés viszont a lehető legveszélytelenebb formában adja meg testünknek az ilyesfajta terhelés, míg a többi fent említett sport rengeteg veszélyt hordoz magában ízületeink, inaink és izmaink egészségére nézve. Aki egy kicsit is hajlamosabb valamilyen specifikus sérülésre, vagy nem megfelelő a struktúrája egy adott gyakorlathoz, az igen könnyen beszerezhet magának egy életre szóló problémát.

De még egy teljesen egészséges testet is kikezdhet és elkoptathat a cikkben tárgyalt „sportokban” található rengeteg sérülésveszélyes mozdulat. Elég csak logikusan belegondolni abba, hogy például milyen hatással lehet, amikor az előbb említett rángatózós húzódzkodás folyamán a teljes testsúlyunk a lendület erejével megtoldva a vállízületeinkre koncentrálódik, durván megrántva azt a mozdulat alsó pontján. De nyilván a kettlebell snatch (szakítás) nevű mozdulata is baromi egészséges a derekadra, a gerincedre, vagy a rotátor köpenyedre nézve, ahogy minden egyes ismétlésnél erőteljesen húzza és terheli azt.

Pontosan ilyen gyakorlatokra van szüksége a sportolni vágyó embereknek, akiknek a zöme nem rendelkezik medve ízületekkel, az átlagosnál jóval nagyobb stabilitással, vagy 10 éves súlyemelő múlttal, amelynek során profi módon elsajátította azt, hogy hogyan lehet ilyen veszélyes mozdulatokat a lehető legnagyobb biztonsággal végrehajtani. A példákat egyébként napestig lehetne sorolni.

Marketing és önigazolás


Forrás: Don Halbert
Összességében ez az egész funkcionalitás nem más, csak egy nagy adag marketing duma és önigazolás. Önigazolás sok olyan embernek, aki nem tudott elérni eredményt a testépítésben, vagy csak kisebbségi komplexusa van az izmos emberekkel szemben, és ezért ilyen módon próbálja magát föléjük helyezni. "Az csak műizom, míg az enyém egy nagy lófasz, de legalább igazi, és tudok hármat így jobbra-balra rángatózni a húzódzkodón."

Persze ahogy már utaltam rá, ezek ilyen elfajzott, korcs, hibrid „sportok”, amik ahelyett, hogy ötvöznék a dolgok pozitív tulajdonságait, inkább két szék közül a földre esnek. Ugyanis mondjuk a különböző ghetto workout mozdulatokat, amik nagyon menőnek hatnak a kigyúrt fekáktól, igazából könnyedén megcsinálja bármelyik tornász. A szertornát pedig már inkább nevezem funkciónak, de ha más nem, teljesítménynek. Akik pedig a legjobbak benne, azok a legjobbak a maguk nemében, atletikusságban. Akik a legjobbak a ghetto workoutban, azok igazából nem a legjobbak semmiben.

Amikor pedig arra kerül a szó, hogy de azért ezek a calisthenicses csókák milyen jól néznek ki, akkor elég elmondani, hogy bár szoktak különféle lábgyakorlatokat csinálni, de a lábuk általában mégis elmaradott a felsőtestükhöz képest. Ami nem is csoda, hiszen egy kicsit makacsabb combot nem lehet saját testsúlyos gyakorlatokkal elég intenzíven és izoláltan terhelni ahhoz, hogy növekedjen.  Ugyanis akinek kevésbé jó a genetikája, annak ennél sokkal célzottabb és progresszívebb terhelés kell a folyamatos fejlődéshez.

Aztán ilyenkor fordul elő az, hogy ők is előveszik a súlyzókat, de hát akkor meg miről beszélünk? Feláldozzák az elveket, a funkcionalitást, a fegyencséget? Meg miért nem lehet akkor simán testépíteni? Jah, igen, még mindig azért, mert az egy sokkal komolyabb, több fegyelmet és odafigyelést igénylő rendszer, mint ezek, amiknél lehet összevissza zabálni is akár, meg szarul kinézni, „me’ az erő nem láccik, Sanya”. A funkcionális meg főleg nem.

Forrás: AGYBAJ.com
Marketing szempontból pedig azért remek mindez, mert el lehet adni rengeteg felszerelést, könyvet, DVD-t, meg bivalyerős ízületvédőt, amivel némiképp késleltetni tudod az elkerülhetetlen szétbaszódást. Lehet tartani jó pénzért edzéseket is, mert ezeket az agybeteg mozdulatokat nehezen sajátítod el autodidakta módon, főleg mivel még nincs akkora irodalma ezeknek a „sportoknak”, mint a testépítésnek, pláne nem magyar nyelven. Aztán ezt még meg lehet fejelni hatástalan, de hangzatosan megkomponált étrendekkel, mint a harcosok étrendje, ami lényegében egy lebutított időszakos böjtölés. (Ami elég durva, mert az intermittent fasting már amúgy is elég buta.)

Szóval ezer, meg egy módon lehet velük pénzt kihúzni a befolyásolható emberek zsebéből, akik még véletlenül sem akarnak diszfunkcionális izomzatú, feszengő buzik lenni, hanem minden áron szeretnék magukat kurva keménynek, strapabírónak, legyőzhetetlennek és haladó gondolkodásúnak érezni. Erre játszanak rá ezek a dolgok nagyon ügyesen a jól csengő, de tartalom nélküli öntömjénezésükkel, és a lóvéért cserébe megadják az embereknek az érzést, amire vágynak. No meg néhány rándulást, ficamot, húzódást, szakadást és tönkrement ízületet. Legalább kapnak valamit az emberek a pénzükért.

Az igazság pillanata


Végezetül pedig annyit, hogy ne értsetek félre, nem vagyok begyöpösödött gyúrós köcsög, és nem vagyok a többi sport ellenére. De figyeltétek, hogy most lehagytam az idézőjelet? Nem véletlen. Ugyanis itt igazi sportokról beszélek, mint kerékpározás, úszás, satöbbi, nem pedig ilyen divathullámokban ránk törő, kreált és hamis ideológiával megtámogatott őrületekről, amik leginkább kibúvók a következetes munka és/vagy az igazi, igazolható eredmény elérésének kényszere alól akár a testépítésben, akár bármilyen más sportban.

Forrás: The Viewer's Commentary
Éppen ezért arra kérlek titeket, ne csak ignoráljátok őket, hanem harcoljatok ellenük ezzel a cikkel, amit én most fegyverként a kezetekbe adtam, hogy egyetlen linkkel érdemben tudjatok reagálni az összes alaptalan állításra, amit ezen elfajzások képviselői a fejetekhez vágnak. Válasszatok magatoknak normális sportot, legyen az a testépítés, vagy bármilyen más értelmes tevékenység, és bíztassatok másokat is erre. Mi formáljuk a környezetünket és a világot.

Mi döntjük el, hogy gátat szabunk-e ezen „sportok” térnyerésének a testépítés rovására, és visszaemeljük-e azt az őt megillető magasságokba, vagy pedig tétlenül nézzük, ahogy a fitneszipar fattyai még több befolyásolható embert csábítanak magukhoz hamis ideológiával és üres marketingdumákkal. Én döntöttem, és a folyamatot elindítottam, de hogy meddig jut, az már csak rajtatok áll. Remélem készen álltok!