A „Nők és a helyük” kétrészesre tervezett cikksorozat első részében az ismerkedés témakörét
veséztük ki. Ha nem olvastad volna, akkor mindenképpen érdemes megtenned
már csak azért is, mert a felvezetése
erre a cikkre is teljes egészében vonatkozik, csak most nyilván nem fogom
ide is bemásolni ugyanazt a szöveget. Szóval ha nem volt meg, klikk ide: A nők és a helyük I. – Ismerkedés
![]() |
Forrás: BMJ |
Az ismerkedés azonban
nem egy l’art pour l’art tevékenység, valami célja van, ráadásul az én
olvasatomban abban a pillanatban befejezettnek minősül, amint a makkom pereme
áthalad a nő vaginájának a határán. Aztán ami ezután következik, az lehet egy
nagy szerelem, egy közönséges, két hónapos „hagyjukinkább” kapcsolat, vagy szimpla
szeretői viszony, illetve ezeknek néhány kicsit komplikáltabb variánsa. Ezek közül most a párkapcsolat
gyűjtőfogalom alá tartozó verzióik legelemibb problémakörét fogom
egy kis nyilvános elemzésnek alávetni.
Sakk!
Nos, a bevezetést frappánsan megoldottuk, szóval
csépelhetjük is a lecsót in medias res satöbbi. Az alapprobléma onnan ered, ahogy már meghatároztam a címben is,
hogy a nő hobbija a férfi.
Nem, nem a munkája, ahogyan ezt nem olyan rég próbálta megfogalmazni egy fickó,
aki nem ismerek, egy cikkben, amit nem bírtam elolvasni. Az túl szép lenne,
hogy igaz legyen, de a nők nem kutyák,
hogy az életük értelmét egy másik lény szolgálata adja.
Persze most leegyszerűsítve mindkét dolog értelme hasonló,
mégpedig az, hogy a nő életének fő
motívuma a férfi. Csak azért nem mindegy, hogy a hölgyek hogyan állnak
hozzá a kérdéshez. Ők vannak értünk,
vagy mi értük? Na, ugye.
Egy sikeres férfi
mögött nem egy nő áll. Eleve a férfi áll inkább a nő mögött bizonyos
helyzetekben, másfelől egy sikeres férfi pont attól sikeres, hogy egyedül állja
az élet tengerének hullámait, nem kell valakinek a vállát veregetnie, hogy ügyes vagy Sanyikám,
jól tetted, hogy végre kinyitottad a szádat, és kértél fizetésemelést. Kár,
hogy nem jött össze.
Függetlenségi nyilatkozat
Sokkal inkább az a jellemző, hogy egy barátnő inkább hátráltatja a férfit a céljai elérésében, mert a
kreatív önfejlesztésre fordítható energia, vagy regenerációval tölthető idő
nagy részét leköti. Tudom, kicsit energiavámpíros ez a sztori, meg másrészt
azzal is tisztában vagyok, hogy többféle életút bejárható. Vannak olyanok,
akiknek kevésbé fontos a karrier, az ismertség, a hobbijuk, a barátaik, és
inkább család és kapcsolat centrikusak.
De én azt a fajta életszemlélet nem tudom a magamévá tenni,
és őszintén szólva nem is tartom okos
dolognak, ha valaki ilyen mértékben teszi függővé a boldogságát egy másik
személytől. Az élet így sem a legbiztosabb dolog az univerzumban, hát még
ha így állunk hozzá. Aztán az más kérdés, hogy van aki nem tud máshogyan,
hiszen a nők java részébe egyszerűen
bele van kódolva ez a mértékű ragaszkodás. Eközben egy férfinak több
döntési lehetősége van az életben ilyen téren, hiszen a képesség jobban meg van
benne a függetlenségre, csupán rajta múlik, hogy használja-e.
![]() |
Forrás: Ginger Offers Hope |
Persze vannak olyan
csajok is, aki képesek így működni. De ezek nem a megrögzött szinglik, akik
igazából mindenkinél jobban vágynának valakire, csak sajnos kiállhatatlan
picsák. Nem is azok a ribancok, akik bárkivel összefekszenek, mert ők meg
tulajdonképpen ilyen értelemben függenek a pasiktól. Folyamatos visszaigazolásra
van szükségük ahhoz, hogy az életben maradáshoz szükséges minimális szinten
szeretni tudják önmagukat. De még csak nem is azok a magukat okosnak és
önállónak képzelő egyedek, akik igazából két percet nem voltak még egyedül az
életben, de attól még szentül hiszik, hogy képesek lennének rá. Csak nincsen
hozzá kedvük.
Hanem azok a csajok,
akiket még soha nem látott senki, de elméleti síkon létezniük kell a
valószínűség számítás és a tömegvonzás törvényszerűségei szerint. Just jokin’.
Nincs ilyen.
Semmiért egészen
Tehát, mint említettem, a nőnek a pasija a hobbi. Más
kérdés, hogy van, aki a hobbijából is
meg tud élni. De most úgy komolyan, ha körülnéztek a nők zömének a semmi olyan elfoglaltsága nincs, ami nem kötelező, és
mégis örömét lelné benne. Nem festenek, nem írnak, nem maketteznek, nem
sakkoznak, nem zenélnek, nem csinálnak semmit. Megteszik, amit muszáj,
tanulnak, dolgoznak, aztán ennyi. Mert azt remélem, mondanom sem kell, hogy a
vásárlás, a bulizás, az önmagunkkal foglalkozás és szépnek levés nem hobbi. És ez alól nem
kivételek azok a nők sem, akik lejárnak az edzőterembe, de komoly
sportteljesítmény helyett csak valami lötyögést produkálnak, és a motivációjuk
összefoglalható egyetlen mondatban: „Én csak nem akarok meghízni.”
![]() |
Forrás: wallsave.com |
Ezzel a felállással - mármint a hobbissal – pedig az a gáz,
hogy egy férfi meg nem ilyen. Egy férfi nem lehet ilyen, hiszen míg egy nővel megtörténhet, hogy ha más nem jön össze neki,
akkor hozzámegy egy lóvés pasihoz, addig egy férfinak ez a lehetőség nem adott.
Tehát ha egy férfi jutni akar valamire, akkor sok időt és energiát kell ennek
szentelnie, és ha megvan benne a képesség, akkor működhet is a dolog. De ez nem
megy úgy, hogy egy olyan nővel van együtt az ember, aki egyszerűen nem tudja
elfoglalni magát nélküle.
![]() |
Forrás: curioushistory.com |
Tipikus példa erre a jól ismert eset, amikor is egy srác
izmos külseje imponál egy csajnak, de amikor ráébred, hogy ez azzal jár, hogy a
srác szabadideje egy részét ennek szenteli edzés és táplálkozás formájában, és
nem neki, az már kevésbé szimpatikus. Ilyenkor, ha a srácnak van egy csöpp
esze, és nem enged a nyomásnak, akkor az előbb már említett kisebb ellenállás felé haladás elve
érvényesül.
Könnyebb ilyenkor ugyanis keresnie valakit a nőnek, aki per pillanat jobban akar imponálni neki, mint tiszteletben tartani, hogy a másiknak más céljai is vannak az életben mint megfelelni egy nőnek, vagy bárkinek. De ugyanerre a jelenségre lehetne példát hozni más sporttal, karrierrel, zenéléssel, vagy a barátokkal lógással kapcsolatban.
Könnyebb ilyenkor ugyanis keresnie valakit a nőnek, aki per pillanat jobban akar imponálni neki, mint tiszteletben tartani, hogy a másiknak más céljai is vannak az életben mint megfelelni egy nőnek, vagy bárkinek. De ugyanerre a jelenségre lehetne példát hozni más sporttal, karrierrel, zenéléssel, vagy a barátokkal lógással kapcsolatban.
Pávatánc?
Ami itt felmerülhet a figyelmes olvasóban, az annak a
problematikája, hogy vajon akkor az
udvarlás folyamán a férfi miért kecsegtet nagyobb mennyiségű figyelem
gyakorlásával, mint amennyit egy kapcsolatban biztosítani képes? A kérdést
úgy közelíteném meg, hogy mindig vannak az életben olyan területek, amelyek a
időszakosan nagyobb figyelmet kapnak a többinél. Van, amikor az ember a
tanulásra koncentrál, míg máskor a munkára, sportra, magánéletre. A
párválasztás időszaka olyan periódus, amikor a magánélet kap nagyobb szerepet,
de ugyanilyen, amikor valakinek gyereke születik, amikor két ember
összeköltözik stb. A nőkkel viszont az a probléma, hogy sokuk érzelmileg annyira függővé teszi magát a párjától, hogy konstans
figyelemre van szüksége.
![]() |
Forrás: bravefury.com |
A teljes személyiségét és életét erre hegyezi ki, a napja
fénypontja, amikor végre találkozik a pasijával. Mindig folyamatos interakcióra van szüksége, figyelemre, pezsgésre,
izgalomra. Ha nincsen, akkor generál. Egy kis sértődés a semmin, addig is
vele foglalkozol, amíg kiengeszteled. De akkor is, ha felidegesít ezzel, és
összevesztek. Az tök mindegy, hogy felesleges dolgokra megy ilyenkor az, mert
egy nő teljesen mást lát hasznosnak.
Persze az egyenlőség jegyében hozzá lehetne állni ezekhez a
dolgokhoz valamit valamiért alapon is, beáldozva valamennyi egyéb dolgainkból
egy nő szerelméért. Még kajak romantikusan is hangzik ez így monitorra vetve,
kicsit el is érzékenyültem, ahogyan visszaolvastam. Csak a nagy probléma az,
hogy ez a forgatókönyv a legrosszabb,
ami egy férfivel történhet, több szempontból is. A cikk előző részében ezek
közül utaltam néhányra, de most van itt az ideje mélyebben belemenni a
dolgokba.
Légy az enyém!
Ha egy nőnek teljes
mértékben meg akarsz felelni, akkor menthetetlenül egy papucs leszel.
Ugyanis ha valamiben engedsz, akkor egészen biztos lehetsz benne, hogy ezen
felbátorodva szépen apránként egyre
jobban megpróbál majd kisajátítani magának. Hiszen amit te akkor érzel,
amikor xboxozol, edzel, focizol, azt ők leginkább csak tőled kapják meg. Ezen
kívül nem tudják lekötni magukat a szabadidejükben. Jól mutatja ezt az is, hogy
míg egy pasinak a randira készülődés csupán olyan, mint amikor reggel elmegy a
munkába, addig egy nő számára kiemelt fontosságú esemény.
Ha kompromisszumra törekszel, akkor mindig maradnak frontok, ahol marad az örök csatározás, ilyen-olyan
ideiglenes status quo-kkal. Ez pedig azért hosszú távon nem kicsit kimerítő, és
megint csak az energia megmaradás, pontosabban meg nem maradás törvényénél
kötünk ki.
Meg az sem hagyható figyelmen kívül, hogy bizonyos nők – épp úgy, mint a férfiak
– szeretik az adrenalint. Amit a
srácok zöme megkap egy focimeccstől, egy számítógépes játéktól, a munkától, vagy
bármilyen tevékenységtől, amiben van egy kis izgalom, azt a csajok leginkább a
kapcsolatukból nyerik ki. A haszon kettős, hiszen azon kívül, hogy átélik a
pezsgést, amit mástól nem, mindeközben a figyelmet is ők kötik le, ami
kifejezetten célja is a dolognak.
![]() |
Forrás: The Personal Revolution |
Alternatívák
Összességében kijelenthető, hogy a kapcsolatok zöme - ahol nincsen tényleges probléma, mint
például távolság vagy megcsalás - „a nő hobbija a férfi” jelenség szikláján fut
zátonyra. Vagy a csávó unja meg a hisztit, a harcot, vagy a papucsságot, vagy
a csaj keres új pasit az unalom, illetve a kisebb ellenállás felé haladás
mostanra talán már érezhetően kiemelkedő fontosságú elvének okán.
Az egész problémakörnek háromféle
élhető kifutását tudom elképzelni. Azért elképzelni, mert még
egyiket sem éltem végig, csak úgy érzem, ezek közül fogok választani, mert a
többi opció egyszerűen olyan dolgokban akadályozna meg az életemben, amiket el
akarok érni, csinálni akarok, élvezni, átélni és megvalósítani.
![]() |
Forrás: Deviantart |
A másik, amit el tudok képzelni, hogy az ember megtalálja az
előbb említett elméleti síkon is csak
talán létező kategória egyik tagját. Egy nőt, akinek úgy sikerült
megtalálnia az élet különféle örömeit és értelmeit, hogy mindamellett nő
maradt. Egy nőt, akinek van célja, van útja, van küldetése, de ettől még neki is szüksége van egy társra, aki hagyja
kibontakozni a kreativitását és képességeit, sőt még segíti is ebben. Egy
nőt, aki ezt viszonozni tudja.
Remélem nem csak a fejemben él élénken ez a kép, ami aztán igazából egy
délibáb. Majd meglátjuk.
Forrás: pinterest.com |
A három opcióból csak a
legelső létezésében vagyok eddig biztos, a másik kettőben bizakodom. De
ennél többet nem lehet tenni, hiszen a józanész is azt diktálja, hogy az ember azoknak a részeivel
foglalkozzon az életéneket, amelyekre ráhatással lehet. A mások érzelmi
és mentális állapotától, illetve körülményeitől függő részek pedig nem azok a
részek. Ezeket csak hagyni kell megtörténni, és ha tetszik, akkor tovább élni
vele, ha nem, akkor nélküle.
A miheztartás végett
Zárásul pedig viszonyítási pontként - az egész
gondolatmenetre nézve - álljon itt most egy párbeszéd, amelynek az erzsébeti
piacon voltam fültanúja, és amely némiképp segítette
az élet problémáival kapcsolatos helyes értékelési rendszer kialakítását:
- Mit adhatok?
- Semmit, semmit, csak nézelődöm.
- Na, de nem kér semmit?
- Hát, nem nagyon van miből…
- Mennyi pénze van?
- Egy olyan ötszáz forint. Apróban.
- Óóó! Adok érte magának egy kilót ebből, rendben?