MyAd

2014. március 1., szombat

A nők és a helyük II. – Párkapcsolat, avagy a nő hobbija a férfi

A „Nők és a helyük” kétrészesre tervezett cikksorozat első részében az ismerkedés témakörét veséztük ki. Ha nem olvastad volna, akkor mindenképpen érdemes megtenned már csak azért is, mert a felvezetése erre a cikkre is teljes egészében vonatkozik, csak most nyilván nem fogom ide is bemásolni ugyanazt a szöveget. Szóval ha nem volt meg, klikk ide: A nők és a helyük I. – Ismerkedés
Forrás: BMJ
Az ismerkedés azonban nem egy l’art pour l’art tevékenység, valami célja van, ráadásul az én olvasatomban abban a pillanatban befejezettnek minősül, amint a makkom pereme áthalad a nő vaginájának a határán. Aztán ami ezután következik, az lehet egy nagy szerelem, egy közönséges, két hónapos „hagyjukinkább” kapcsolat, vagy szimpla szeretői viszony, illetve ezeknek néhány kicsit komplikáltabb variánsa. Ezek közül most a párkapcsolat gyűjtőfogalom alá tartozó verzióik legelemibb problémakörét fogom egy kis nyilvános elemzésnek alávetni.

Sakk!


Nos, a bevezetést frappánsan megoldottuk, szóval csépelhetjük is a lecsót in medias res satöbbi. Az alapprobléma onnan ered, ahogy már meghatároztam a címben is, hogy a nő hobbija a férfi. Nem, nem a munkája, ahogyan ezt nem olyan rég próbálta megfogalmazni egy fickó, aki nem ismerek, egy cikkben, amit nem bírtam elolvasni. Az túl szép lenne, hogy igaz legyen, de a nők nem kutyák, hogy az életük értelmét egy másik lény szolgálata adja.
Persze most leegyszerűsítve mindkét dolog értelme hasonló, mégpedig az, hogy a nő életének fő motívuma a férfi. Csak azért nem mindegy, hogy a hölgyek hogyan állnak hozzá a kérdéshez. Ők vannak értünk, vagy mi értük? Na, ugye.

Egy sikeres férfi mögött nem egy nő áll. Eleve a férfi áll inkább a nő mögött bizonyos helyzetekben, másfelől egy sikeres férfi pont attól sikeres, hogy egyedül állja az élet tengerének hullámait, nem kell valakinek a vállát veregetnie, hogy ügyes vagy Sanyikám, jól tetted, hogy végre kinyitottad a szádat, és kértél fizetésemelést. Kár, hogy nem jött össze.

Függetlenségi nyilatkozat


Sokkal inkább az a jellemző, hogy egy barátnő inkább hátráltatja a férfit a céljai elérésében, mert a kreatív önfejlesztésre fordítható energia, vagy regenerációval tölthető idő nagy részét leköti. Tudom, kicsit energiavámpíros ez a sztori, meg másrészt azzal is tisztában vagyok, hogy többféle életút bejárható. Vannak olyanok, akiknek kevésbé fontos a karrier, az ismertség, a hobbijuk, a barátaik, és inkább család és kapcsolat centrikusak.

De én azt a fajta életszemlélet nem tudom a magamévá tenni, és őszintén szólva nem is tartom okos dolognak, ha valaki ilyen mértékben teszi függővé a boldogságát egy másik személytől. Az élet így sem a legbiztosabb dolog az univerzumban, hát még ha így állunk hozzá. Aztán az más kérdés, hogy van aki nem tud máshogyan, hiszen a nők java részébe egyszerűen bele van kódolva ez a mértékű ragaszkodás. Eközben egy férfinak több döntési lehetősége van az életben ilyen téren, hiszen a képesség jobban meg van benne a függetlenségre, csupán rajta múlik, hogy használja-e.

Persze vannak olyan csajok is, aki képesek így működni. De ezek nem a megrögzött szinglik, akik igazából mindenkinél jobban vágynának valakire, csak sajnos kiállhatatlan picsák. Nem is azok a ribancok, akik bárkivel összefekszenek, mert ők meg tulajdonképpen ilyen értelemben függenek a pasiktól. Folyamatos visszaigazolásra van szükségük ahhoz, hogy az életben maradáshoz szükséges minimális szinten szeretni tudják önmagukat. De még csak nem is azok a magukat okosnak és önállónak képzelő egyedek, akik igazából két percet nem voltak még egyedül az életben, de attól még szentül hiszik, hogy képesek lennének rá. Csak nincsen hozzá kedvük.

Hanem azok a csajok, akiket még soha nem látott senki, de elméleti síkon létezniük kell a valószínűség számítás és a tömegvonzás törvényszerűségei szerint. Just jokin’. Nincs ilyen.

Semmiért egészen


Tehát, mint említettem, a nőnek a pasija a hobbi. Más kérdés, hogy van, aki a hobbijából is meg tud élni. De most úgy komolyan, ha körülnéztek a nők zömének a semmi olyan elfoglaltsága nincs, ami nem kötelező, és mégis örömét lelné benne. Nem festenek, nem írnak, nem maketteznek, nem sakkoznak, nem zenélnek, nem csinálnak semmit. Megteszik, amit muszáj, tanulnak, dolgoznak, aztán ennyi. Mert azt remélem, mondanom sem kell, hogy a vásárlás, a bulizás, az önmagunkkal foglalkozás és szépnek levés nem hobbi. És ez alól nem kivételek azok a nők sem, akik lejárnak az edzőterembe, de komoly sportteljesítmény helyett csak valami lötyögést produkálnak, és a motivációjuk összefoglalható egyetlen mondatban: „Én csak nem akarok meghízni.”
Forrás: wallsave.com
Ezzel a felállással - mármint a hobbissal – pedig az a gáz, hogy egy férfi meg nem ilyen. Egy férfi nem lehet ilyen, hiszen míg egy nővel megtörténhet, hogy ha más nem jön össze neki, akkor hozzámegy egy lóvés pasihoz, addig egy férfinak ez a lehetőség nem adott. Tehát ha egy férfi jutni akar valamire, akkor sok időt és energiát kell ennek szentelnie, és ha megvan benne a képesség, akkor működhet is a dolog. De ez nem megy úgy, hogy egy olyan nővel van együtt az ember, aki egyszerűen nem tudja elfoglalni magát nélküle.

Forrás: curioushistory.com
Aki hisztizik, duzzog, piszkálódik, bosszút forral, vagy pedig a kisebb ellenállás felé haladás elvét követve egy éppen nő után kutató férfi társaságába, karjaiba, vagy farkára menekül, ha a férfi nem fordít rá annyi figyelmet, amennyit ő magának követel. Az pedig a legtöbbször több annál, mint amennyit egy tevékeny ember valaki másnak szentelhet.

Tipikus példa erre a jól ismert eset, amikor is egy srác izmos külseje imponál egy csajnak, de amikor ráébred, hogy ez azzal jár, hogy a srác szabadideje egy részét ennek szenteli edzés és táplálkozás formájában, és nem neki, az már kevésbé szimpatikus. Ilyenkor, ha a srácnak van egy csöpp esze, és nem enged a nyomásnak, akkor az előbb már említett kisebb ellenállás felé haladás elve érvényesül.

Könnyebb ilyenkor ugyanis keresnie valakit a nőnek, aki per pillanat jobban akar imponálni neki, mint tiszteletben tartani, hogy a másiknak más céljai is vannak az életben mint megfelelni egy nőnek, vagy bárkinek. De ugyanerre a jelenségre lehetne példát hozni más sporttal, karrierrel, zenéléssel, vagy a barátokkal lógással kapcsolatban.

Pávatánc?


Ami itt felmerülhet a figyelmes olvasóban, az annak a problematikája, hogy vajon akkor az udvarlás folyamán a férfi miért kecsegtet nagyobb mennyiségű figyelem gyakorlásával, mint amennyit egy kapcsolatban biztosítani képes? A kérdést úgy közelíteném meg, hogy mindig vannak az életben olyan területek, amelyek a időszakosan nagyobb figyelmet kapnak a többinél. Van, amikor az ember a tanulásra koncentrál, míg máskor a munkára, sportra, magánéletre. A párválasztás időszaka olyan periódus, amikor a magánélet kap nagyobb szerepet, de ugyanilyen, amikor valakinek gyereke születik, amikor két ember összeköltözik stb. A nőkkel viszont az a probléma, hogy sokuk érzelmileg annyira függővé teszi magát a párjától, hogy konstans figyelemre van szüksége.

Forrás: bravefury.com
A teljes személyiségét és életét erre hegyezi ki, a napja fénypontja, amikor végre találkozik a pasijával. Mindig folyamatos interakcióra van szüksége, figyelemre, pezsgésre, izgalomra. Ha nincsen, akkor generál. Egy kis sértődés a semmin, addig is vele foglalkozol, amíg kiengeszteled. De akkor is, ha felidegesít ezzel, és összevesztek. Az tök mindegy, hogy felesleges dolgokra megy ilyenkor az, mert egy nő teljesen mást lát hasznosnak.

Persze az egyenlőség jegyében hozzá lehetne állni ezekhez a dolgokhoz valamit valamiért alapon is, beáldozva valamennyi egyéb dolgainkból egy nő szerelméért. Még kajak romantikusan is hangzik ez így monitorra vetve, kicsit el is érzékenyültem, ahogyan visszaolvastam. Csak a nagy probléma az, hogy ez a forgatókönyv a legrosszabb, ami egy férfivel történhet, több szempontból is. A cikk előző részében ezek közül utaltam néhányra, de most van itt az ideje mélyebben belemenni a dolgokba.

Légy az enyém!


Ha egy nőnek teljes mértékben meg akarsz felelni, akkor menthetetlenül egy papucs leszel. Ugyanis ha valamiben engedsz, akkor egészen biztos lehetsz benne, hogy ezen felbátorodva szépen apránként egyre jobban megpróbál majd kisajátítani magának. Hiszen amit te akkor érzel, amikor xboxozol, edzel, focizol, azt ők leginkább csak tőled kapják meg. Ezen kívül nem tudják lekötni magukat a szabadidejükben. Jól mutatja ezt az is, hogy míg egy pasinak a randira készülődés csupán olyan, mint amikor reggel elmegy a munkába, addig egy nő számára kiemelt fontosságú esemény.
Ha kompromisszumra törekszel, akkor mindig maradnak frontok, ahol marad az örök csatározás, ilyen-olyan ideiglenes status quo-kkal. Ez pedig azért hosszú távon nem kicsit kimerítő, és megint csak az energia megmaradás, pontosabban meg nem maradás törvényénél kötünk ki.

Meg az sem hagyható figyelmen kívül, hogy bizonyos nők – épp úgy, mint a férfiak – szeretik az adrenalint. Amit a srácok zöme megkap egy focimeccstől, egy számítógépes játéktól, a munkától, vagy bármilyen tevékenységtől, amiben van egy kis izgalom, azt a csajok leginkább a kapcsolatukból nyerik ki. A haszon kettős, hiszen azon kívül, hogy átélik a pezsgést, amit mástól nem, mindeközben a figyelmet is ők kötik le, ami kifejezetten célja is a dolognak.

Forrás: The Personal Revolution
Ebből fakad az is, hogy ha egyszerűen túl jó fej vagy, és a veszekedéseket is nagyon ügyesen tompítod, akkor unalmassá válsz. A nők élete érzelmi hullámvasút; ha nem csatlakozol fel, akkor nem tudsz velük együtt utazni. Keresni fognak valaki olyat, aki megadja nekik - ha csak átmenetileg is - a fásultság ködét feloszlató, vibráló és idegőrlő feszültséget.

Alternatívák


Összességében kijelenthető, hogy a kapcsolatok zöme - ahol nincsen tényleges probléma, mint például távolság vagy megcsalás - „a nő hobbija a férfi” jelenség szikláján fut zátonyra. Vagy a csávó unja meg a hisztit, a harcot, vagy a papucsságot, vagy a csaj keres új pasit az unalom, illetve a kisebb ellenállás felé haladás mostanra talán már érezhetően kiemelkedő fontosságú elvének okán.

Az egész problémakörnek háromféle élhető kifutását tudom elképzelni. Azért elképzelni, mert még egyiket sem éltem végig, csak úgy érzem, ezek közül fogok választani, mert a többi opció egyszerűen olyan dolgokban akadályozna meg az életemben, amiket el akarok érni, csinálni akarok, élvezni, átélni és megvalósítani.

Forrás: Deviantart
Az egyik az örök agglegény élet kósza kúrásokkal, meg néhány állandó szeretővel, aminek leginkább a vége felé érzek némi szomorúságot a sztoriban. Ennek ellenére úgy gondolom, jobb ez, mint mondjuk egy rossz házassággal végig csinálni egy életet. Ha nem egy olyan ember van melletted, akivel jól érzed magad, akkor az úgysem számít, ráadásul mindenre rányomja a bélyegét a dolog. Szerintem ezt nem kell részleteznem, mindenki látott már a közvetlen, sőt a nagyon közvetlen környezetében is példákat erre.

A másik, amit el tudok képzelni, hogy az ember megtalálja az előbb említett elméleti síkon is csak talán létező kategória egyik tagját. Egy nőt, akinek úgy sikerült megtalálnia az élet különféle örömeit és értelmeit, hogy mindamellett nő maradt. Egy nőt, akinek van célja, van útja, van küldetése, de ettől még neki is szüksége van egy társra, aki hagyja kibontakozni a kreativitását és képességeit, sőt még segíti is ebben. Egy nőt, aki ezt viszonozni tudja. Remélem nem csak a fejemben él élénken ez a kép, ami aztán igazából egy délibáb. Majd meglátjuk.

Forrás: pinterest.com
Ami még egy lehetséges variáns (mily romantikus e szó ily környezetben), hogy az ember talál egy olyan nőt, aki ezt a bizonyos hobbiját úgy tudja gyakorolni, hogy az motiválóan és ösztönzőleg hat a férfire. Hogy a férfi ettől azt érzi, hogy azért akarja lehozni a csillagokat az égről, mert az annyira boldoggá tenné a nőt, és nem csak azért, mert addig sem kell otthon lennie, amíg az űrben baszakodik.

A három opcióból csak a legelső létezésében vagyok eddig biztos, a másik kettőben bizakodom. De ennél többet nem lehet tenni, hiszen a józanész is azt diktálja, hogy az ember azoknak a részeivel foglalkozzon az életéneket, amelyekre ráhatással lehet. A mások érzelmi és mentális állapotától, illetve körülményeitől függő részek pedig nem azok a részek. Ezeket csak hagyni kell megtörténni, és ha tetszik, akkor tovább élni vele, ha nem, akkor nélküle.

A miheztartás végett


Zárásul pedig viszonyítási pontként - az egész gondolatmenetre nézve - álljon itt most egy párbeszéd, amelynek az erzsébeti piacon voltam fültanúja, és amely némiképp segítette az élet problémáival kapcsolatos helyes értékelési rendszer kialakítását:

- Mit adhatok?
- Semmit, semmit, csak nézelődöm.
- Na, de nem kér semmit?
- Hát, nem nagyon van miből…
- Mennyi pénze van?
- Egy olyan ötszáz forint. Apróban.
- Óóó! Adok érte magának egy kilót ebből, rendben?