Egy kokszdíler naplója

Telefoncsörgésre kelek délben. A fejem még kicsit zsong, mert tegnap eléggé rászippantottam a kólára a Timivel, de legalább jó híreket kapok. A Feri az, hogy minden oké, a szállítmány rendben átért a határon. Mondjuk tudtam, hogy nem lesz semmi tré, mivel az egész határőrbrigád rajta van a témán, így csak megkapják a havi adagjukat, aztán minden rendben, nem baszakodnak. Mindjárt lépnem is kell átvenni a részemet, csak előtte ki kell paterolnom a Timit a kecóból. Nem a csajom amúgy, csak néha levarrom, de azért bírom, mert mindenre kapható, nagyon készséges a kicsike. Persze ebben benne van, hogy 20%-al olcsóbban kapja a fejadagját tőlem, aztán emiatt a szexben olyan dolgokat is bevállal, amit nem sokan, de ezt nem részletezném, mert úriember vagyok. A lényeg, hogy vele néha egy fél kamagra is elég egész estére, és áll, mint a zászlórúd. Nagyon baba csaj.

Egyébként ő is gyúr, de gondolom ezt kitaláltad, viszont csak ilyen bikini témában pucsítgat, szóval szép, feszes, meg minden, de nem túl izmos, hanem az a pont jó, vágod. Nem is szed, csak 3-4 féle szart, igazából én még naturálnak mondanám, főleg, hogy néha egy egész hónap szünetet is beiktat. Mondjuk azt én nem csípem, mert akkor löttyedtebb a segge is, meg néha még menstruál is, aztán akkor tiszta vér lesz mindig a lepedő, amikor megbaszom. Mondjuk az egyetlen szépséghibája még ezen kívül, hogy a csiklójára már kicsit rámentek a hormonok, aztán olyan, mint egy icipici pöcs, de végül is amikor az arcomra ül, akkor elszopogatom neki, nagyon tudja élvezni. Buzisnak meg nem mondanám a dolgot, mert hát hiába olyan, mint egy fasz, az akkor is egy csikló. Nem is nagyon izgat ezért, ha a Laci ezzel húz, mert ő is vágja, hiszen megvolt neki párszor a csaj, ugyanis régen ő volt az elosztó, de aztán már nagyon könnyelmű lett, aminek meg is lett a böjtje, bevarrták másfél évre a kaptárba.

A lájkok rabságában

Egy hatalmas fitneszközösség arcaként, egy több, mint 16 ezer fős Facebook csoportot is igazgatva nap, mint nap látom, hogy a fitneszipar a közösségi médiával karöltve szépen elhitette az emberekkel, hogy mindenki annyit ér, ahány lájkot kap. Fiatal srácok, a harmincas, negyvenes éveikben járó anyukák, érett férfiak és serdülő lányok egyaránt sorra rakják a kisebb-nagyobb eredményeiket dokumentáló képeket éppúgy a saját ismerőseik, mint többtízezer vadidegen ember elé, minden gátlás nélkül. Behúzott hasak, gondosan megkeresett szögek, tökéletes fények, és több tíz vagy akár száz fénykép, amelyből gondos válogatással keresik meg azt, amelyik méltó a tizenöt tizedmásodperc hírnévre.

Nem beszélve arról, hogy ezek a képek aztán köszönőviszonyban sincsenek a valósággal, hanem annak valamiféle felturbózott, torz és inverz platóni ideái, amiknek már csak azért sincs értelme, mert a valóságban a barátaid, kollégáid úgysem vele találkoznak, a csajod vagy pasid pedig úgysem őt fogja simogatni. Aki ismer, az úgyis tudja, hogy az nem te vagy, te nem olyan vagy. És egy normális világban pontosan azoknak a véleménye kéne számítson, akik ismernek, nem azoké, akiknek csak egy ismerősnek jelölő vagy azt visszaigazoló kattintás voltál valamikor, mert feldobott nekik a Facebook egy közös ismerős miatt, vagy akikhez még ennyi kötődésed sincs, és csak annyi a közös bennetek, hogy egy Facebook csoportba sodort velük az élet. Csak hát úgy látom, a világ inkább már afelé halad, hogy a virtuális kapcsolatok sokkal fontosabbá válnak a valódiaknál, éppen ezért értékelődött fel ezeknek az „avatároknak” a jelentősége.

Kell-e 3 óránként enni?

Aki figyelmes és rendszeres olvasó, azt nem fogja meglepni, amit ebben a cikkben levezetek, de úgy érzem, a különböző étkezési metódusokról (mint az időszakos böjtölésről vagy a Carb Back-Loading-ról) szóló cikkeimből és videóimból levonható következtetések mellett azért nem árt még egy utolsó kört futnom konkrétan ezzel a kérdéssel foglalkozva. A 3 óránkénti evés szükségességének dogmája ugyanis egy régi, jól berögzült elképzelés, aminek az elterjedéséért én nem hibáztatok senkit, 10-15 éve ez még egy haladó, korszerű, az újdonság erejével ható módszer volt hazánkban, nyilvánvaló, hogy mindenki ezt követte.

Ebből felvezetőből nyilván jól kihallható, hogy mi lesz a válasz a címben lévő kérdésre, és nem is szokásom sokáig húzni a konklúziót, inkább „lelövöm az elején a poént”, és utána alátámasztom az állításom. Nem, egyáltalán nem kell 3 óránként enni, és persze nem úgy értem ezt, hogy nem kell, mert maximum szarul fogsz kinézni. Nem kell, mert akárhogyan is osztasz el a nap folyamán egy bizonyos mennyiségű makrotápanyagot, az eredmény minden esetben ugyanaz lesz. Az egész napi makrobevitel számít, és nem az, hogy azt mikor eszed meg. A tested ugyanis evolúciós okokra visszavezethetően sokkal kiegyensúlyozottabb szerkezet annál, mintsem hogy olyan trükkökkel, mint az étkezések elosztása és időzítése, különösebben befolyásolhatnád ilyen vagy olyan irányba. Viszont ebből az is következik, hogy a 3 óránkénti kajálás sem rosszabb, mint bármelyik másik megközelítése a táplálkozásnak. Mindegyik egyenrangú.

A fitneszvilág szektái

Tudjátok, miből van elegem? Mármint azon az ezer meg egy dolgon kívül, ami szar ebben a hazai fitneszvilágban kezdve a teljesen dilettáns, IFBB vezetéknevű, magukat egy pucsítóverseny megnyerése miatt jó edzőnek képzelő egyenpicsáktól, a hobbiszinten (is) brutálisan burjánzó kokszhasználaton át, a gyúrósok jelentős részének szellemi igénytelenségéig? Ebből a rohadt szektásodásból!

Honnan tudhatod biztosan, hogy valaki kokszol? - FFMI, A PERDÖNTŐ BIZONYÍTÉK

Avatott szemek számára sok-sok jele van annak, ha valaki kokszol. Nagyon gyors átalakulás, nagy izomtömeg mellett nagyon durva szálkásság, hatalmas, kerek vállak és nagy trapézizmok (ezekben az izmokban van a legtöbb androgén receptor, ezért ezek reagálnak a legjobban a kokszra). Ezek az erős gyanúra okot adó jelek. Aztán vannak még olyanok, mint a nagyon nagy aránytalanságok az izomcsoportok között, zömében a felsőtest javára, a pattanásos bőr és a bőrrepedések, de ezek már kevésbé biztos jelek, hiszen ezek még naturálok között is gyakran előfordulhatnak. Nekem is vannak repedéseim, és ismerek olyat is, akinek elég ragyás a háta, pedig egyikünk sem cuccolt soha. És az aránytalanságok is előfordulhatnak viszonylag jelentős mértékben naturálok esetén is, ha a rossz adottságok rossz edzéssel párosulnak. De azért ha ilyet látsz egy nagyon izmos emberen, akkor nem árt gyanakodni.

Emellett pedig vannak olyanok is, amik csak a sporthoz magas szinten értő, komoly szaktudással rendelkező embernek szúrnak szemet. Ha ugyanis ismered ennek a sportnak a csínját-bínját, és azt látod, hogy valaki egy teljesen elbaszott (például nullszénhidrátos) diétával szinte izomveszteség nélkül leszálkásított, vagy egy totál fos, állandó jelleggel végzett „ami a csövön kifér” edzés mellett is folyamatosan fejlődik túledzés nélkül, akkor tudni fogod, hogy ez az arc biztos, hogy tele van, mert ez máshogy nem lehetséges. Vagy esetleg emberfeletti genetikája van, de erre azért nincs sok esély, mert ilyen 10 ezerből 1 embernek van, és az sem biztos, hogy az ilyen illető éppenséggel gyúr. Lehet, hogy csak pihenteti a TV előtt a kiváló adottságait, amíg más a szar genetikájával a teremben szenved.

A BRUTÁLIS FEJLŐDÉS TITKA I. - A tökéletes ismétlésszám

A testépítésben egy régi dogma, hogy a nagy súlyok alacsony ismétléssel izmot építenek, míg a kisebb súlyok magasabb ismétléssel már az izom állóképességét növelik. A kezdetek kezdete óta ez a gondolkodás szövi át ezt a sportot, és a mai trendek erre még inkább ráerősítenek. „Használj nagy súlyt, ne menj 5 ismétlés fölé, és ezzel éred ez a maximális növekedést” – mondják. Ez a hozzáállás egészen régről ered, és az egyik klasszikus, 1996-os, „Exercise Physiology” (Edzés fiziológia) című könyv is azt írja, hogy a 3RM és 12RM közötti ismétlésszámon való edzés fejleszti a legjobban az erőt¹. Pont. De sejtheted, hogyha ez lenne a teljes igazság, akkor én most nem írnék itt erről cikket neked.

A TÁPLÁLÉKKIEGÉSZÍTŐ KOKSZ! - Legalábbis a szennymédia szerint

Igazából nem is tudom, mit várhat az ember a TV2 reggeli műsorától. Leginkább semmit, ami szinte kivétel nélkül mindig be is igazolódik, ha a Youtube feldob nekem egy epizódot a Mokkából, én pedig arra vetemedek, hogy megnézem. De, tudjátok, legalább annyit elvárna az ember, hogy ha értéket teremteni nem is tudnak, legalább ne hazudozzanak és ferdítsenek orrba-szájba, hatalmas károkat okozva ezzel egy egész iparágnak, és kibaszva olyan fiatalokkal, akiknek ezentúl az anyukája kifogja öntögetni a „fújatóporát”, mert hogy az GOKSZ!

És mondom ezt úgy, hogy tudjátok jól, hogy ha a tápkieg ipar hazugságait kell leleplezni, és a gátlástalan cégeket kell ekézni, akkor én aztán nem félek kinyitni a számat a témában, nem aggódva senkinek sem a rosszallásán, vagy szponzori pénzeken (LoL). De az említett, fentebb beágyazott adást megtekintve bizony még nálam is elgurul a gyógyszer, mert ami sok, az sok.