Egy kokszdíler naplója

Telefoncsörgésre kelek délben. A fejem még kicsit zsong, mert tegnap eléggé rászippantottam a kólára a Timivel, de legalább jó híreket kapok. A Feri az, hogy minden oké, a szállítmány rendben átért a határon. Mondjuk tudtam, hogy nem lesz semmi tré, mivel az egész határőrbrigád rajta van a témán, így csak megkapják a havi adagjukat, aztán minden rendben, nem baszakodnak. Mindjárt lépnem is kell átvenni a részemet, csak előtte ki kell paterolnom a Timit a kecóból. Nem a csajom amúgy, csak néha levarrom, de azért bírom, mert mindenre kapható, nagyon készséges a kicsike. Persze ebben benne van, hogy 20%-al olcsóbban kapja a fejadagját tőlem, aztán emiatt a szexben olyan dolgokat is bevállal, amit nem sokan, de ezt nem részletezném, mert úriember vagyok. A lényeg, hogy vele néha egy fél kamagra is elég egész estére, és áll, mint a zászlórúd. Nagyon baba csaj.

Egyébként ő is gyúr, de gondolom ezt kitaláltad, viszont csak ilyen bikini témában pucsítgat, szóval szép, feszes, meg minden, de nem túl izmos, hanem az a pont jó, vágod. Nem is szed, csak 3-4 féle szart, igazából én még naturálnak mondanám, főleg, hogy néha egy egész hónap szünetet is beiktat. Mondjuk azt én nem csípem, mert akkor löttyedtebb a segge is, meg néha még menstruál is, aztán akkor tiszta vér lesz mindig a lepedő, amikor megbaszom. Mondjuk az egyetlen szépséghibája még ezen kívül, hogy a csiklójára már kicsit rámentek a hormonok, aztán olyan, mint egy icipici pöcs, de végül is amikor az arcomra ül, akkor elszopogatom neki, nagyon tudja élvezni. Buzisnak meg nem mondanám a dolgot, mert hát hiába olyan, mint egy fasz, az akkor is egy csikló. Nem is nagyon izgat ezért, ha a Laci ezzel húz, mert ő is vágja, hiszen megvolt neki párszor a csaj, ugyanis régen ő volt az elosztó, de aztán már nagyon könnyelmű lett, aminek meg is lett a böjtje, bevarrták másfél évre a kaptárba.

A lájkok rabságában

Egy hatalmas fitneszközösség arcaként, egy több, mint 16 ezer fős Facebook csoportot is igazgatva nap, mint nap látom, hogy a fitneszipar a közösségi médiával karöltve szépen elhitette az emberekkel, hogy mindenki annyit ér, ahány lájkot kap. Fiatal srácok, a harmincas, negyvenes éveikben járó anyukák, érett férfiak és serdülő lányok egyaránt sorra rakják a kisebb-nagyobb eredményeiket dokumentáló képeket éppúgy a saját ismerőseik, mint többtízezer vadidegen ember elé, minden gátlás nélkül. Behúzott hasak, gondosan megkeresett szögek, tökéletes fények, és több tíz vagy akár száz fénykép, amelyből gondos válogatással keresik meg azt, amelyik méltó a tizenöt tizedmásodperc hírnévre.

Nem beszélve arról, hogy ezek a képek aztán köszönőviszonyban sincsenek a valósággal, hanem annak valamiféle felturbózott, torz és inverz platóni ideái, amiknek már csak azért sincs értelme, mert a valóságban a barátaid, kollégáid úgysem vele találkoznak, a csajod vagy pasid pedig úgysem őt fogja simogatni. Aki ismer, az úgyis tudja, hogy az nem te vagy, te nem olyan vagy. És egy normális világban pontosan azoknak a véleménye kéne számítson, akik ismernek, nem azoké, akiknek csak egy ismerősnek jelölő vagy azt visszaigazoló kattintás voltál valamikor, mert feldobott nekik a Facebook egy közös ismerős miatt, vagy akikhez még ennyi kötődésed sincs, és csak annyi a közös bennetek, hogy egy Facebook csoportba sodort velük az élet. Csak hát úgy látom, a világ inkább már afelé halad, hogy a virtuális kapcsolatok sokkal fontosabbá válnak a valódiaknál, éppen ezért értékelődött fel ezeknek az „avatároknak” a jelentősége.

Kell-e 3 óránként enni?

Aki figyelmes és rendszeres olvasó, azt nem fogja meglepni, amit ebben a cikkben levezetek, de úgy érzem, a különböző étkezési metódusokról (mint az időszakos böjtölésről vagy a Carb Back-Loading-ról) szóló cikkeimből és videóimból levonható következtetések mellett azért nem árt még egy utolsó kört futnom konkrétan ezzel a kérdéssel foglalkozva. A 3 óránkénti evés szükségességének dogmája ugyanis egy régi, jól berögzült elképzelés, aminek az elterjedéséért én nem hibáztatok senkit, 10-15 éve ez még egy haladó, korszerű, az újdonság erejével ható módszer volt hazánkban, nyilvánvaló, hogy mindenki ezt követte.

Ebből felvezetőből nyilván jól kihallható, hogy mi lesz a válasz a címben lévő kérdésre, és nem is szokásom sokáig húzni a konklúziót, inkább „lelövöm az elején a poént”, és utána alátámasztom az állításom. Nem, egyáltalán nem kell 3 óránként enni, és persze nem úgy értem ezt, hogy nem kell, mert maximum szarul fogsz kinézni. Nem kell, mert akárhogyan is osztasz el a nap folyamán egy bizonyos mennyiségű makrotápanyagot, az eredmény minden esetben ugyanaz lesz. Az egész napi makrobevitel számít, és nem az, hogy azt mikor eszed meg. A tested ugyanis evolúciós okokra visszavezethetően sokkal kiegyensúlyozottabb szerkezet annál, mintsem hogy olyan trükkökkel, mint az étkezések elosztása és időzítése, különösebben befolyásolhatnád ilyen vagy olyan irányba. Viszont ebből az is következik, hogy a 3 óránkénti kajálás sem rosszabb, mint bármelyik másik megközelítése a táplálkozásnak. Mindegyik egyenrangú.

A fitneszvilág szektái

Tudjátok, miből van elegem? Mármint azon az ezer meg egy dolgon kívül, ami szar ebben a hazai fitneszvilágban kezdve a teljesen dilettáns, IFBB vezetéknevű, magukat egy pucsítóverseny megnyerése miatt jó edzőnek képzelő egyenpicsáktól, a hobbiszinten (is) brutálisan burjánzó kokszhasználaton át, a gyúrósok jelentős részének szellemi igénytelenségéig? Ebből a rohadt szektásodásból!

Honnan tudhatod biztosan, hogy valaki kokszol? - FFMI, A PERDÖNTŐ BIZONYÍTÉK

Avatott szemek számára sok-sok jele van annak, ha valaki kokszol. Nagyon gyors átalakulás, nagy izomtömeg mellett nagyon durva szálkásság, hatalmas, kerek vállak és nagy trapézizmok (ezekben az izmokban van a legtöbb androgén receptor, ezért ezek reagálnak a legjobban a kokszra). Ezek az erős gyanúra okot adó jelek. Aztán vannak még olyanok, mint a nagyon nagy aránytalanságok az izomcsoportok között, zömében a felsőtest javára, a pattanásos bőr és a bőrrepedések, de ezek már kevésbé biztos jelek, hiszen ezek még naturálok között is gyakran előfordulhatnak. Nekem is vannak repedéseim, és ismerek olyat is, akinek elég ragyás a háta, pedig egyikünk sem cuccolt soha. És az aránytalanságok is előfordulhatnak viszonylag jelentős mértékben naturálok esetén is, ha a rossz adottságok rossz edzéssel párosulnak. De azért ha ilyet látsz egy nagyon izmos emberen, akkor nem árt gyanakodni.

Emellett pedig vannak olyanok is, amik csak a sporthoz magas szinten értő, komoly szaktudással rendelkező embernek szúrnak szemet. Ha ugyanis ismered ennek a sportnak a csínját-bínját, és azt látod, hogy valaki egy teljesen elbaszott (például nullszénhidrátos) diétával szinte izomveszteség nélkül leszálkásított, vagy egy totál fos, állandó jelleggel végzett „ami a csövön kifér” edzés mellett is folyamatosan fejlődik túledzés nélkül, akkor tudni fogod, hogy ez az arc biztos, hogy tele van, mert ez máshogy nem lehetséges. Vagy esetleg emberfeletti genetikája van, de erre azért nincs sok esély, mert ilyen 10 ezerből 1 embernek van, és az sem biztos, hogy az ilyen illető éppenséggel gyúr. Lehet, hogy csak pihenteti a TV előtt a kiváló adottságait, amíg más a szar genetikájával a teremben szenved.

A BRUTÁLIS FEJLŐDÉS TITKA I. - A tökéletes ismétlésszám

A testépítésben egy régi dogma, hogy a nagy súlyok alacsony ismétléssel izmot építenek, míg a kisebb súlyok magasabb ismétléssel már az izom állóképességét növelik. A kezdetek kezdete óta ez a gondolkodás szövi át ezt a sportot, és a mai trendek erre még inkább ráerősítenek. „Használj nagy súlyt, ne menj 5 ismétlés fölé, és ezzel éred ez a maximális növekedést” – mondják. Ez a hozzáállás egészen régről ered, és az egyik klasszikus, 1996-os, „Exercise Physiology” (Edzés fiziológia) című könyv is azt írja, hogy a 3RM és 12RM közötti ismétlésszámon való edzés fejleszti a legjobban az erőt¹. Pont. De sejtheted, hogyha ez lenne a teljes igazság, akkor én most nem írnék itt erről cikket neked.

A TÁPLÁLÉKKIEGÉSZÍTŐ KOKSZ! - Legalábbis a szennymédia szerint

Igazából nem is tudom, mit várhat az ember a TV2 reggeli műsorától. Leginkább semmit, ami szinte kivétel nélkül mindig be is igazolódik, ha a Youtube feldob nekem egy epizódot a Mokkából, én pedig arra vetemedek, hogy megnézem. De, tudjátok, legalább annyit elvárna az ember, hogy ha értéket teremteni nem is tudnak, legalább ne hazudozzanak és ferdítsenek orrba-szájba, hatalmas károkat okozva ezzel egy egész iparágnak, és kibaszva olyan fiatalokkal, akiknek ezentúl az anyukája kifogja öntögetni a „fújatóporát”, mert hogy az GOKSZ!

És mondom ezt úgy, hogy tudjátok jól, hogy ha a tápkieg ipar hazugságait kell leleplezni, és a gátlástalan cégeket kell ekézni, akkor én aztán nem félek kinyitni a számat a témában, nem aggódva senkinek sem a rosszallásán, vagy szponzori pénzeken (LoL). De az említett, fentebb beágyazott adást megtekintve bizony még nálam is elgurul a gyógyszer, mert ami sok, az sok.

Újabb bizonyítékok, hogy Zac Efron bekokszolt az új Baywatch-ra!

Egy hete közzétettem egy videót, amiben arra kerestem a választ, hogy Zac Efron vajon bekokszolt-e az új Baywatch-ra, vagy elérhető, és még inkább fenntartható az a forma naturálban is. Ezt a videót, és Zac Efron fizikumát itt tudod megtekinteni, amit a cikk elolvasása előtt érdemes is megtenned, hogy képben legyél:

A videó elég népszerű lett, hiszen már 10 ezer megtekintésnél, és 400 like-nál jár, szóval látszik, hogy sokatokat érdekel a téma, ami nem is csoda, mert baromi jól néz ki Zac, de mégsem az a brutális, anabolikus szörny, hanem egy szép, arányos, de amellett kibaszottul szálkás fizikuma van, ami naturálban már meglehetősen problémás ilyen izomtömeg mellett. Néhányan viszont még így is kételkedtek a végső konklúziómban, miszerint Zac legalább a szálkásításhoz és a forma forgatás alatti fenntartásához használt valamilyen doppingszert. Nézzük hát a további tényeket.

Háde a Roni Kólmen is nagy súllyal nyomta, azt' nagy is vót, nem?

Manapság divat felhozni nagy és ismert testépítőket példaként, hogy nézzed mán, he, például Ronnie Coleman nagy súlyokkal edzett, meg szabad súlyokkal, alap gyakorlatokkal, és nagy is volt. Aham, ok. Az őt a Mr. Olympia trónjáról letaszító Jay Cutler meg magához képest nem mindig edzett nagy súlyokkal, alkalmasint 20 ismétlésig is felment, 10 alá viszont nem igen, és olyan buzis dolgokat csinált, minthogy gépeket használt, meg egy izomra akár kettőnél több gyakorlat is végzett. De ugyanez elmondható a jelenlegi bajnokról, Phil Heath-ről is. Hallatlan! És mi lett Ronnie-val? Fájdalmak, csípőműtét, rehabilitáció, és még a járással is gondjai vannak. És mi van Jay-jel? Egy lazább bicepsz műtétet leszámítva köszöni szépen, és jól el van. Elgondolkodtató.

De nem kéne elfeledkezni mondjuk Kai Greene-ről sem, aki a modern testépítés - ha nem minden idők - egyik leginkább mesefigura szerű alakjával rendelkezik, és egyszer azt találta mondani: „I'll never be a weightlifter.” (Magyarul: „Sohasem leszek súlyemelő.”) Azt hiszem, beszédes.

EGYÉL, AMIT AKARSZ - A Flexible Dieting trükk

Kezdjük egy vallomással. Annak idején, amikor a Flexible Dieting felütötte a fejét a tengerentúlon, nemhogy szkeptikus, hanem ellenséges voltam vele szemben. Hát mi az, hogy azt eszel, amit akarsz? Hát mi az, hogy nem kell a csirke-rizs-zöldség triumvirátus előtt hódolnod, ha jól akarsz kinézni? Micsoda szentségtörés! No meg az ételek által kiváltott hormonreakciók, az inzulin, meg az apám fasza. Hát igen, valami ilyesmi zajlott bennem, ami nem csoda, hiszen a tisztán kajálást olyan szinten és mélységben verték bele a gyúrós társadalomba, hogy annak hatásai elől én sem menekülhettem. Ez persze alapjaiban véve nem is akkora gond, de azért ne rohanjunk ennyire előre.

Szóval bár kezdetben nem néztem jó szemmel erre az elképzelésre, de ahogy idővel egyre jobban kinyílt a szemem hála a rengeteg olvasásnak, kutatásnak és kísérletezésnek (és az életem egyes eseményeinek), kezdett megdőlni a korábbi álláspontom. Ebben nagyban segített olyan dolgok felismerése, minthogy a fehérjék is kiváltanak éppenséggel inzulinreakciót, némelyik nem is akármilyet, mindamellett, hogy az összkép tekintetében (már ami a fizikum alakulását illeti) ez kurvára nem számít semmit. Akkor tényleg ehetsz, amit csak akarsz? Igen, bár attól függ, mi a fontos számodra.

A kokszolás abszurditása a hobbi testépítésben

Annyira elterjedt már a hobbi testépítésben a dopping, hogy néha már fel sem tűnik, hogy mennyire abszurd is ez az egész helyzet. Emberek kockáztatják az egészségüket, és préselnek ki magukból egyre nagyobb teljesítményt (jelen esetben ezalatt csak annyit értek, hogy egyre nagyobb izomzatot, a konkrét teljesítményt, pontosabban munkát a dolog mögött most ne feszegessük) illegális szerek használatával, hogy... De tényleg, miért is?

Csak a súly, bazdmeg!

Biztos ti is találkoztatok már a jelenséggel, hiszen mostanában sajnos egyre könnyebb. MINDEN A SÚLY!!! Üvöltik lényegében virtuálisan az „elmélet” hívei mindenki arcába minden fórumon, amihez hozzáférnek a neten. „Nem nő a hátad? Több súlyt neki? Nem nő a lábad? Több súlyt neki! A súly minden, nem fogod fel?” Nem, bazdmeg, nem, mert még mindig nem akarok erőemelő lenni, bocs.

Egy másik gyúrós naplója

Mostanában nem eszem reggelit. Sőt, igazából egész nap nem eszem semmit, csak este egy egy órás táplálkozási ablakban viszem be a napi kaját, mert olvastam, hogy ez a böjtölés jó a szervezetnek, mert egyszerre égetek zsírt, meg építek izmot, meg tovább is fogok élni, meg ilyenek. Ez, amit csinálok, a Harcosok Étrendjének továbbfejlesztett verziója, az Elit Spártai Különleges SWAT-os Harcosok Speciális Étrendje. Ez azon alapul, hogy a spártaiak legkülönlegesebb harcosai annyit harcoztak egész nap, hogy csak egy órájuk volt enni, de ennek ellenére, vagy pont ettől kibaszottul izmosak voltak, meg szálkásak is, és tudományosan, meg evolúcionáriusan is bebizonyította számos kutatás, hogy ez nagyon jó a testnek.

A lényege, hogy abban az egy órában igazából akármit ehetek, meg makrót sem kell számolni, meg a kaja minősége is tökmindegy, mert igazából úgyis csak a makrók számítanak, de itt még azok sem, mert egész nap böjtölök, így mindenből izom lesz, meg minden zsírt éget. Úgyhogy azt szoktam csinálni, hogy beverek tizenkét tábla Milkát, aztán kész. Azt mondod, hogy abban kevés a fehérje? Hát azért, mert tudományilag segghülye vagy. Már régen bebizonyították, hogy csak a tápkieg ipar akarja, hogy sok fehérjét egyél, igazából bőven elég a fejlődéshez 0,53 g/tskg fehérje. Aki annál többet eszik, az egy gyökér agymosott, aki nem követi a legújabb trendeket.

Egy gyúrós naplója

Mostanában eléggé elkurvult ez a sport. Mindenféle kis okostojás tűnt fel fenséges sportunk egén, akik köcsög tanulmányokat, meg tudományos cikkeket lobogtatnak, hogy ez így van, az meg úgy van, azt hiszik, ők szarták a spanyolviaszt. Az egyik legújabb, hogy edzés után nem kell fehérjét inni. Nem kell fehérjét inni, vágod? Mi ez a baromság? Hogy a kurva anyámba ne kéne? Akkor mi a faszért árulják a fehérjét a gyúrósoknak, ha nem azért, mert meg kell inni? Kenjem a hajamra, vagy mi? Gyökerek. Az edzés után semmi sem kell gyorsabban az anabolikus ablakban, mint egy jó tejsavófehérje turmix vitargoval, BCAA-val, glutaminnal, kreatinnal, HMB-vel, mindez megbolondítva egy kis marhafehérjével és egy csipetnyi tömegnövelővel is, biztos, ami biztos. Jó masszív turmixot szoktam kikeverni, van benne vagy 130 gramm fehérje, de hát kell a cucc egy bitang testbe. A sok kis szakértő meg ne igyon turmixot, aztán maradjon olyan göthös, amilyen. Tiszta szégyenek. Meg amúgy is, hogyan vigyem be a napi 4 g/tskg fehérjét, ha nem iszok turmixot? Észkombájnok.

Most akkor mi a fene van az időszakos böjtöléssel? - A VÉGSŐ KONKLÚZIÓ

Tévedni emberi dolog, én pedig ember vagyok, úgyhogy minden tényező adott. Annak idején írtam egy cikket az időszakos böjtölés ellenében (amit ide kattintva olvashatsz el: klikk ide!), és eléggé lehúztam sok szempontból. A kételyeim egyrészt reális felvetések voltak, másrészt tagadhatatlanul a magyar fitneszközéletben minden irányból belém (és belénk) vert dogmatikus gondolkodás folyományai. Az a tipikus kognitív disszonancia reakció, amelyet oly előszeretettel diagnosztizálok másokon, engem is utolért akkor. Én sem szeretem belátni, hogy amibe éveken át annyi energiát öltem (kaja porciózása, dobozolása, cipelgetése, három óránkénti kényszeres evés) mind hiábavaló volt. Vagyis inkább csak szimplán felesleges.

Mindazonáltal a cikk vége felé a mostanihoz valahol hasonló következtetést vontam le anno (nem mind arany, ami fénylik), illetve mentségemre szóljon, hogy az időszakos böjtölés (intermittent fasting, röviden IF) olyan erőszakosan, és minden mást lefitymálóan robbant be a köztudatba, ami erős ellenállást váltott ki belőlem, és ami egyébként – majd meg is látjátok – nem volt minden alapot nélkülöző. Minden akciót valami hasonló méretű reakció követ. Ezzel együtt az időszakos böjtölés bár nem a táplálkozás Szent Grálja, de nem is ördögtől való. Hogy miért is? Ugorjunk neki, és megtudod.

Izomépítés és zsírégetés egyszerre - A NAGY TRÜKK

Ha az ember olvasgatja a külföldi szakirodalmat, és nyomon követi az amerikai trendeket, akkor mindig érdekes dolgokra bukkanhat, amikkel azért is érdemes tüzetesebben foglalkozni, mert ami egyszer a tengerentúlon elterjed, az idővel ide is beszivárog. Ami most éppen a legújabb őrületté kezd válni, az annak a dogmának a megdöntése, hogy nem lehetséges egyszerre zsírt égetni és izmot építeni. Valóban született egy új módszer? Vagy csak egy újabb baromsággal hülyítik a népet az élelmes guruk néhány kattintásért és dollárért? Nézzünk utána!

Kitől fogadj el tanácsot? - A LÁTSZAT CSAL

A testépítés tipikusan látványsport, ez nyilvánvaló. Arról szól, hogy ki az izmosabb, ki a szálkásabb, kinek jobbak az arányai, magyarán: ki néz ki jobban. Mindenki, aki elkezdi, kivétel nélkül a külsején akar változtatni. Vagy azért, hogy a csajoknak imponáljon (bár akinek ez a célja, az inkább gyúrjon arra, hogy legyen pénze egy BMW-re), vagy azért, hogy ne baszogassák többet a suliban a nagyobb srácok, vagy csak azért, hogy ő is raj csávó legyen a diszkóban, mert neki is ráfeszül a pajszerre a póló. De hogy a hölgyeket se hagyjuk ki, náluk is hasonló a motiváció; laposabb has, kerekebb segg, feszesebb combok, ezek a fő céljaik, amiért lemerészkednek a terembe.

Ebből a hozzáállásból aztán egyenesen következhetne, hogy az ért a legjobban a testépítéshez, aki a legjobban néz ki. De a feltételes mód nem véletlen, ugyanis ez a dolog azért mégsem így működik valamiért. Távolról sem. A testépítésben ugyanis fokozottan igaz, ami azért más sportokra is megáll; közbeszól a genetika és a koksz. („Jajj, már megint az a kurva koksz! Nem unod még?” Én igen, de sajnos a testépítők nem. Azért olvass tovább, meglátod, jó lesz.)

Izolálj, ha kell!

Megfigyelted már, hogy a kajakosoknak milyen erős a háta a többi izmához képest? A bringásoknak a combja? A szkanderosoknak a karja, a teniszezőknek meg a domináns oldala a másikhoz képest? Ráadásul annak ellenére, hogy nyilvánvalóan mindegyik sportban igyekeznek a test többi részének is valamilyen terhelést biztosítani ez edzéseken (jellemzően súlyzók révén), mert a nagyfokú aránytalanság és az izomegyensúly felborulása idővel sérülésekben bosszulhatja meg magát.

De ezekből a példákból is tisztán látszik, hogy a test azt az izmot fejleszti a legjobban, amit a legnagyobb terhelés ér, és nincs csodálatos önszabályzó rendszere (legalábbis nem olyan mértékben, ahogyan azt sokan hiszik), ami például nem engedi a karodat nőni, ha nem növeled a fekvenyomásban az erőd. És persze fordítva sem törvényszerű a dolog, tehát ha fejlődik a fekvenyomásod, az nem feltétlenül fogja különösebb mértékben fejleszteni a karodat.

Vércsoport diéta - CÁFOLVA

Kritikai attitűdöm ellenére néha hajlamos vagyok a naiv optimizmusra. Hajlamos vagyok azt hinni, hogy egyes már elterjedésükkor is nevetséges és átlátszó áltudományos módszerek már régen kimentek a divatból. És amikor ebben a tudatban megnyugodva hátradőlök a hányatott sorsú Telma főnöki székemben (soha ne vegyetek ilyet, egy kalap szar), hogy végigpörgessem a nekem írt üzeneteket és ask.fm kérdéseket, szembesülök a szörnyű valósággal. „Mi a véleményed a vércsoport diétáról?” „A vércsoport diéta szerinted ér valamit?” „Miért követi számos hazai fitneszmodell a vércsoport diétát, ha annyira rossz?” Öt perc sírás az asztal alatt, aztán a tettek mezejére lépés. (Ne értsetek félre, nem a kérdezőkre vagyok kiakadva, hanem azokra, akik a baromságokat terjesztik.)

A LEGNAGYOBB ÁTVERÉS - Az edzés utáni étkezés mítosza

Átbasznak téged. Igen, téged ott a gép előtt vagy a telefonnal a kezedben, aki ezt a cikket olvasod. Hétről hétre, napról napra lehúznak, és elveszik a pénzedet. Egyenesen a zsebedből szedik ki mindenféle hazugságokkal és megtévesztéssel. Lényegében azzal zsarolnak téged, amit az egyik legjobban féltesz, és amiért a legtöbbet dolgozol, izzadsz, gürcölsz és edzel: az izmaiddal. Hogy kik? Hát a táplálékkiegészítő gyártók! Mily’ meglepő…

A legutóbbi cikkemben arról volt szó, hogy több okból is mennyire felesleges fehérjeporokat vásárolni, mert ha az étkezésed rendben van, akkor semmi szükséged arra, hogy edzés után vagy bármikor máskor turmixot iszogass. A cikkben érintőlegesen kitértem arra is, hogy az edzés után nem kell gyors szénhidrátot, azaz cukrot fogyasztani, valamint arra, hogy nincs olyan, hogy anabolikus ablak. De most egy kicsit bővebben fogok erről a témáról értekezni, hogy véglegesen eloszlassam a fejekben azt az elképzelést, hogy az edzés utáni egy-két órában mindenképpen, kényszeresen tápanyagot kell juttatni a szervezetünkbe, különben az univerzum magába roskad. Vagy legalábbis az izomzatunk mindenképpen.