Kezdjük egy
vallomással. Annak idején, amikor a Flexible Dieting felütötte a fejét a
tengerentúlon, nemhogy szkeptikus, hanem ellenséges voltam vele szemben. Hát mi
az, hogy azt eszel, amit akarsz? Hát mi az, hogy nem kell a csirke-rizs-zöldség
triumvirátus előtt hódolnod, ha jól akarsz kinézni? Micsoda szentségtörés! No
meg az ételek által kiváltott hormonreakciók, az inzulin, meg az apám fasza.
Hát igen, valami ilyesmi zajlott bennem, ami nem csoda, hiszen a tisztán kajálást olyan szinten és
mélységben verték bele a gyúrós társadalomba, hogy annak hatásai elől én
sem menekülhettem. Ez persze alapjaiban véve nem is akkora gond, de azért ne
rohanjunk ennyire előre.
Szóval bár
kezdetben nem néztem jó szemmel erre az elképzelésre, de ahogy idővel egyre
jobban kinyílt a szemem hála a rengeteg olvasásnak, kutatásnak és kísérletezésnek
(és az életem egyes eseményeinek), kezdett megdőlni a korábbi álláspontom.
Ebben nagyban segített olyan dolgok felismerése, minthogy a fehérjék is
kiváltanak éppenséggel inzulinreakciót, némelyik nem is akármilyet,
mindamellett, hogy az összkép
tekintetében (már ami a fizikum alakulását illeti) ez kurvára nem számít semmit. Akkor tényleg ehetsz, amit csak
akarsz? Igen, bár attól függ, mi a fontos számodra.
De mi is ez a Flexible Dieting?
A Flexible
Dieting másik neve IIFYM-s, azaz If It Fits Your Macros, magyarán Ha Beleillik
a Makróidba (akkor megeheted). A kettő lényegében ugyanaz, bár ahány fórum,
cikk, annyi megközelítés, én szeretem ezt a két elnevezést kicsit máshogy
használni, majd erre is a kitérek. A lényege viszont nagyon egyszerű. Teljesen mindegy, hogy miből viszed be a
makrotápanyagokat, ha ezek mennyisége fedezi a napi szükségleteidet, tehát
megvan a megfelelő mennyiségű fehérje, szénhidrát és zsír, akkor el fogod érni
a célodat, legyen az akár szálkásítás, akár izomtömeg-növelés. Már persze
ha jól lőtted be a makrotápanyagaid arányát, mert ha ezt elbaszod, akkor tök
mindegy, hogy eszel, nem fogod elérni a kívánt formát.
De ha minden
stimmel, akkor viszont hamburgerrel is izmosodhatsz, és Milka csokival is
égethetsz zsírt, mert a súlyvesztés vagy
gyarapodás szempontjából csak a termodinamika törvénye számít, míg a
testösszetétel szempontjából pedig a makrotápanyagok megfelelő aránya. Ha
kevesebb kalóriát viszel be, akkor fogysz, ha többet, akkor hízol, ha pedig jól
lövöd be a fehérjét, a szénhidrátot és a zsírt, akkor zsírt égetsz vagy izmot
építesz.
És ez tényleg működik?
Igen. Mi sem
jobb példa erre, mint Mark Haub, a kansas-i egyetem táplálkozástudományi
professzorának önkísérlete1, melynek során egy zömében Twinkie-n (ez
egy közkedvelt, amerikai édesség, valami olyasmi, mint a 7Days), és még egy sor
más hasonló dolgon, mint Oreon, chipsen és Little Debbie snack-en (ez is valami
sütilófasz) alapuló étrendet folytatott, és ennek segítségével két hónap alatt 12 kilót fogyott. Ezt
az étrendet egyébként kiegészítette némi multivitaminnal, fehérje turmixszal és
zöldséggel, hogy minden makro- és mikrotápanyag bejusson a szervezetébe, aminek
be kell, de zsír- és szénhidrátbevitele, magyarán az energiaforrásai ezek a
szemét kaják voltak.
 |
| Forrás: CNN |
Mindazonáltal
számos külföldi fórumon és oldalon
olvasni siker sztorikat erről a fajta táplálkozásról, akár szálkásodás,
akár izmosodás tekintetében, bár az is tény, hogy a hívei szeretik kicsit
túllihegni a dolgot, és egyfajta szektás működés figyelhető meg köreikben. Hát,
mint igazából minden edzéselméleti vagy táplálkozástudományi irányzatban ebben
a sportban… Az emberek képtelenek egyszerűen csak normálisan gondolkodni, és
elfogadni, hogy több út is felvezet arra a nyamvadt hegyre.
És az egészség?
Hát igen, az
egészség. Nem egy rossz dolog, ha van, sőt, csak ez legyen, a többit
megvesszük, szokták mondani, és nem véletlenül. Az ugyanis egy dolog, hogy
gumicukorral, meg pizzával is lehet faszán, szálkásan és izmosan kinézni, de ha
kirohadnak a szerveid, meg rákos leszel, akkor sokra nem mész azzal, hogy egy
gyönyörű testet ravataloznak majd fel, amikor feldobod a pacskert. És ez valóban egy gyenge pontja - lehet - ennek
a megközelítésnek.
Kutatások
bizonyítják, hogy a magas glikémiás
indexű ételek és a magas glikémiás terhelésű étrendek számos krónikus betegséggel
(2-es típusú diabétesz, koszorúér-betegség, mellrák stb.) hozhatóak
összefüggésbe2, a rossz
minőségű, feldolgozott húsok növelik a vastagbélrák kockázatát3,
és a szemétkajákban található transzzsírok
pedig szintén koszorúér-betegséget4, 2-es típusú diabéteszt5
és terméketlenséget6 okoznak. Hát ez azért elég szarul hangzik, nem?
Azonban még ne álljunk neki temetni a módszert.
A személyes tapasztalatom
 |
| A bokszolós időszak, elfogytam rendesen. |
Aztán eljött
egy időszak, amikor a tököm tele lett a gyúrással, és elmentem bokszolni, egy
fél évet nyomtam a bunyót, a gyúrást pedig eléggé telibe szartam, hetente, vagy
inkább kéthetente lenyomtam egy teljes test edzést, és ennyi. Mivel heti
háromszor bokszoltam, mellette pedig még egyszer-kétszer futni is eljártam,
ezért eléggé elkezdtek leszaladni rólam a kilók, és úgy voltam vele, hogy na,
most aztán bármit bezabálhatok, úgysem leszek zsíros. A rendes kaja mellett elkezdtem enni gumicukrot, csokit, pizzát,
minden mocskot, amit szeretek, bár viszonylag moderált mennyiségben, és
valóban nem lettem zsíros, ezalatt a fél év alatt 8 kiló pattant le rólam, volt
benne persze izom bőven, de egészen jó lett a formám is.
Minekutána a
bokszedzések abbamaradtak rajtam kívülálló okokból, visszatértem a gyúrásra,
azonban a finomságokról már nem akartam lemondani, és nem akartam visszatérni
az aszketizmusba. Ekkor jutott eszembe az általam megvetett Flexible Dieting,
és az ötlet, hogy ha valamikor, akkor most aztán kipróbálhatom a dolgot, ha már
úgyis annyit olvastam róla. És elkezdtem szépen alkalmazni a rendszert,
időnként beiktatva valami szemét kaját, szigorúan bekalkulálva az étrendembe.
És mit tapasztaltam? Semmit. Semmilyen
változás nem történt a fizikumomban vagy a teljesítményemben ahhoz az
időszakomhoz képest, amikor totálisan tisztán ettem. Ugyanolyan
mértékben izmosodtam, ugyanazon a szinten jött rám némi zsír, teljesen ugyanúgy
működött és alakult a testem, mint a tiszta kaján. Tehát a Flexible Dieting
valóban működik, és tényleg teljesen tök
mindegy, miből viszed be a makrókat, ha stimmelnek, akkor minden rendben
lesz.
 |
| Forrás: HáziPatika.com |
No igen ám!
De mit tesz az egyszeri ember, ha felfedezi ezt a dolgot? Nassol. Nassol, de
mint a barom. Szépen lassan ugyanis azon kaptam magam, hogy teljesen elszaladt
velem a ló, és a napi kalóriabevitelem zömét már szemétből fedeztem. A formám
ettől nem változott negatív irányba, egy dolgot azonban szépen, lassan
észrevettem. Szar lett a közérzetem.
Rossz lett az energiaszintem, enerváltabb lettem, egy nehezen leírható
„mérgezett” érzés volt a testemben. Ekkor döntöttem el, hogy ezt így nem
csinálom tovább, mert hiába nem számít a fizikumom tekintetében a dolog, azért
az egészség baszottul nem elhanyagolható. Úgyhogy ezen a ponton drasztikusan
visszavettem a mocsok kajákból, azon belül is leginkább a finomított cukros
dolgokból, mert érdekes módon a sós szemét kajáktól, mint pizza, popcorn stb.,
nem érzem magam közel sem olyan szarul, sőt, egyáltalán nem érzem magam szarul.
Míg a csokitól, gumicukortól, és az
ilyen finomított cukros szaroktól meg újra megjelenik az a mérgezett érzés
bennem, minél többet eszem, annál inkább. Lehet, mégsem olyan hülye ez az
Update Norbi ezzel „a cukor az méreg” szöveggel, mi?
És akkor hogyan kell ezt With Brain csinálni?
Na és akkor
itt tenném meg azt különbségtételt, ami nem biztos, hogy helytálló, de innentől
a magyar dogmatikában így lesz, mert a Train With Brain így írta. A Flexible
Dieting az én olvasatomban az a verziója ennek a rendszernek, amikor a napi kalóriabeviteled legalább 80%-át
egészséges, testépítő tiszta kajákból viszed be, a maradék 20%-ot pedig amiből
akarod. Lehet az akár cukros mocsok is, bár én azt kevésbé javaslom, de
ha tartod ezt a 20%-ot, akkor még bőven azon a határon belül leszel, amikor
semmi bajod nem lesz, tekintve hogy aktívan sportolsz is emellett, hiszen engem
olvasol, ezért gondolom a kezedbe fogsz néhanap egy súlyzót.
 |
| Forrás: Syatt Fitness |
Ellenben az
IIFYM-t annak az iránynak definiálom, amikor az emberek bőven átlépik a határt,
eszik a szemétkaját rendesen, és az egyetlen dolog, amire figyelnek, az a
makrók. Ez a hosszú távú egészség
szempontjából egy nagyon rossz irány, és senkinek nem javaslom, bármennyire
szuperkirály is az életbeli frusztrációkat levezetendő beledörgölni a tisztán
evő emberek arcába, hogy bibibí, én ezt is megeszem, és nem fogok szarabbul
kinézni, mint te. Már ha egy szaréletű, lelki nyomorult vagy, de inkább ne
legyél ilyen szektás fasz. De tényleg, tökre tré.
Mindamellett
azt sem mondom, hogy ezt feltétlenül mindennap
alkalmazni kéne. Az a király ebben a dologban, hogy felszabadít. Megszabadulsz
attól a hosszú távon gecire frusztráló dologtól, hogy mindig ezeket az
egészséges kajákat kell enned, és állandóan erre kell figyelned, hogy főzz,
dobozolj, meg minden, mert nyilván csak az lesz biztosan olyan alapanyagokból,
amit akarsz, amit te csinálsz. Így viszont ha otthon marad a kajád, vagy nem
volt időd főzni, bedobhatsz egy burgert, ha elmész a moziba egy csajjal,
eldurranthatsz egy popcornt, és nem kell olyan élettelen, antiszociális arcnak
tűnnöd, aki mindig magányosan falja a dobozból a csirkét egy félreeső sarokban.
Persze ha neked ebből táplálkozik az egód, ez a személyiséged és a magányos
farkas gyúrósságod egyik alappillére, és ez adja a többségtől való különbözőség
és a szubkultúrához tartozás melengető érzését a szívednek, akkor csak csináld,
nekem aztán mindegy.
 |
| Forrás: Views from Veronique |
De ha te is
úgy érzed, hogy elvesz az életedből ez a fajta szigor az étkezéseidben,
miközben voltaképpen nem akarsz te testépítő versenyző lenni (arról nem is
beszélve, hogy egyrészt így is ugyanúgy lehetnél, másrészt nehogy azt hidd,
hogy ők olyan tisztán esznek), akkor nyugodtan alkalmazd, amit most
megosztottam veled. Nyugodtan edd meg a napi beviteled 20%-át valamiből, amit
szeretsz, vagy tarts egy full „csalónapot”, a hét többi napján meg egyél totál
tisztán, és élvezd azt, hogy ez mit sem
befolyásol a fizikumodon (és ha With Brain csinálod, akkor az egészségednek
sem árt). Éld ezt a rohadt életet a lehető legkevesebb megkötéssel, és szerezd
vissza annak a szabadságát és örömét, hogy megehetsz bármit, amit csak
megkívánsz, és mindezt úgy, hogy semmit sem kell feladnod a sportemberi mivoltodból,
a megjelenésedből és a céljaidból.
Források:
