A testépítésben, akárcsak a többi sportban, a reflektorok
mindig a legjobbakra világítanak. Mindig
a jéghegy csúcsa az, ami szem előtt van, emiatt pedig hajlamosak vagyunk
elfeledkezni arról, ami azt a felszínen tartja: magunkról.
Forrás: wallpaper1.rozblog.com |
Sokan úgy néznek a legnagyobbakra, mint az emberfeletti teljesítmények megtestesítőire.
Mint valakikre, akik számunkra elképzelhetetlen
magasságokba emelkedtek, és valami olyat tudnak, aminek mi a nyomába sem érhetünk. Természetesen
van ebben igazság, hiszen nem véletlenül ők vannak ott, ahol, azonban a valóság
ennél jóval árnyaltabb. Ennek megértéséhez és a cikkem fő mondanivalójának
kibontásához viszont tennünk kell egy rövidke kitérőt.
Egy híres testépítő
sikere sok tényezőből áll össze. Szerencse, pénz, kapcsolatok, genetika,
koksz és kitartó, állhatatos munka. Nagyjából ebből a hat tényezőből
írható össze eredményességük megoldó képlete. Ha pedig végigtekintünk az egyes
elemeken, érdekes következtetéseket vonhatunk le, amelyek hasznára válhatnak
mind az önbecsülésünknek, mind a személyiségünk fejlesztésének.
A csúcsra vezető lépcső egyes fokait vizsgálva ugyanis
rájöhetünk arra, hogy a testépítés igen tipikus példája annak, ahol az a
kérdés, hogy vajon sokra visszük-e benne,
már javarészt a születésünknél eldől.
A legfontosabb tényező mind közül ugyanis
a genetika, amin változtatni nem
tudunk. Ez az az elem a hat közül, ami vagy sikerre predesztinál minket, vagy pedig bukásra kárhoztat.
Természetesen itt a top testépítők
szintjéről beszélek, nem a tömegsportról, ahol a genetika nem lehet
kifogás, maximum hátráltató tényező, amit hobbi szinten több-kevesebb plusz
munkával javarészt kompenzálni tudunk.
Bizonyos magasságokat azonban soha nem érhetünk el, ha az
adottságaink egyszerűen ezt nem teszik lehetővé. Nincs az a pénz, munka, vagy koksz, amivel ki tudnánk váltani ezt a
dolgot, ha egyszerűen nem kaptuk meg a sorstól. Elég, ha arra gondolunk, hogy
ugyanazt a lóvét, cuccot és kitartást más is bele tudja tenni a sportba, és ha
őt jobb génekkel ajándékozták meg a szülei, akkor máris behozhatatlan előnyre
tett szert velünk szemben.
Ráadásul a genetika olyannyira fontos tényező, hogy ha valaki kevésbé edz keményen, de jók az
adottságai, valaki pedig kurva keményen nyomja, de nincs annyira jó alkata
ehhez a sporthoz, akkor előbbi fog diadalmaskodni a kettejük közül. Ez
tény. Nem véletlenül jutott a Magyar Kalapács is ugyanerre a megállapításra,
aki pedig egy egészen más aspektusból, az élsportolók nézőpontjából vette
górcső alá a testépítés mibenlétét. De te is könnyen meggyőződhetsz erről, ha
mondjuk egy magasan tapadó, piszkafa vádlival vert meg az élet, és valamikor
találkozol egy minden sportosságot nélkülöző fizikumú emberrel, akinek viszont
olyan vádlija van, hogy bármikor szívesen cserélnél vele.
Forrás: Naturally Curly |
Persze ez a legtöbb sportban hasonlóképpen alakul, de azért
talán a futásban, vagy mondjuk a labdarúgásban többet lehet hozni magunkon
kitartó gyakorlással, mint a testépítésben, ahol ha egy izomnak nem jó a
formája, és egyszerűen rossz helyen tapad, akkor nem tudunk vele mit csinálni.
Szintúgy, ha vastag a derekunk, akkor egyszerűen sohasem fogunk olyan
esztétikus látványt nyújtani, mint azok a versenyzők, akik jobb arányokkal
születtek.
Szerencse
A szerencsén nincs mit ragozni, a mák az mák. Mázli kell
ahhoz, hogy a megfelelő helyen legyél a megfelelő időben, és felfigyeljen rád egy szponzor, vagy
hogy kifogj egy olyan rangos versenyt, ahol éppen gyenge a mezőny, vagy a
favorit valamiért nem tudott jól bekészülni, és elvidd a trófeát. Hogy ne jöjjön közbe semmilyen váratlan esemény, ami bezavar a
versenyfelkészülésedbe, legyen az akár egy családtag betegsége, vagy valamilyen
párkapcsolati probléma. De ahhoz is, hogy ne ess el, és ne szakítsd el a combizmod, amikor be akarsz szállni a kocsidba. A
szerencse mindig fontos, még ha én nem is feltétlenül hiszek a hagyományos
értelemben vett szerencsében, vagy szerencsétlenségben.
Pénz és kapcsolatok
A pénz és kapcsolatok valahol egy tőről fakadó dolgok,
illetve úgy mondanám, hogy egymást indukálják. Ha vannak jó kapcsolataid, lesz
pénzed, és ha pénzes vagy, könnyen építesz kapcsolatokat. Mindenesetre egyik
sem árt ahhoz, hogy igazán sikeres legyél a testépítésben.
Forrás: Connect Nigeria |
Gondolom senkit sem lep meg az a kijelentés, hogy a testépítés nem egy olcsó sport, mert
a terembérlet, a nagy mennyiségű, minőségi kaja és a táplálékkiegészítők mind
pénzbe kerülnek. Ha pedig versenyszinten
űzöd a dolgot, akkor még több pénzt kell
ezekbe a dolgokba ölnöd, aztán ott van még a rengeteg koksz is, ami szintén nem
olcsó mulatság, főleg ha nem valami szart akarsz magadba nyomni. Ezt a pénzt
pedig elő kell teremteni, de itt is vannak szerencsések, akiket apu, anyu tud
támogatni, és így jóval könnyebb helyzetben vannak, mint azok, akiknek maguknak
kell megkeresni a felkészüléshez az anyagi fedezetet.
Forrás: aexartana.com |
Jól megfigyelhető mind a férfi, mind a női vonalon is, hogy
bár vannak még a magyar palettán olyanok,
akik szintén érdemesek lennének gyakoribb említésre, mégis csupán egy behatárolt, szűk
réteg az, akik szem előtt vannak. Ez pedig nem kizárólag a fizikumuknak, a
személyiségüknek, vagy a példamutatásuknak szól, nagy szerepe van ebben a
propagandának és a marketingnek.
A kokszról már rengeteget beszéltünk korábban is, és nem egy cikkem foglalkozik a témával,
szóval aki rendszeres olvasó, az vélhetően kellőképpen tisztában van azzal,
hogy egy egészen magas szintig el lehet
jutni közepes erőfeszítéssel, jó genetikával, és sok szteroiddal. Azzal is
tisztában vannak a legtöbben, hogy a
kokszot nem lehet űberelni naturálként sem kitartással, sem genetikával,
semmivel. A koksznál egyébként összemosódnak a tényezők, tehát kell a
megfelelő genetika, hogy bírja a szervezeted, kell hozzá a pénz, hogy meg tudd
venni, kellenek a kapcsolatok, hogy ne a legócskábbat szerezd be stb. Szóval
anélkül, hogy részletes elemzésbe bocsátkoznék, szerintem mindenki számára
világos, hogy koksz nélkül sohasem
lehetsz ott a legjobbak között. Ha eredményes sportkarrierre vágysz a
testépítésben, át kell térned az erő sötét oldalára, ami szerintem egészen egyszerűen senkinek sem éri meg,
de ennek kifejtésére nem ez az írás hivatott.
Kitartó, állhatatos munka
Ennél a pontnál viszont most már végre rátérhetünk a cikk
szempontjából legrelevánsabb tényezőre, a kitartó, állhatatos munkára. Ez az az
eleme a képletnek, amit a leginkább
előtérbe szoktunk helyezni, ha a testépítésről van szó, annak ellenére,
hogy azért mondjuk a dolgok anyagi vonzatának megteremtése sem igényel kevesebb
energiát, ha az embernek nem olyan a háttere, hogy könnyen jönnek a dolgok. De
ettől eltekintve valóban a kemény edzés,
a pontosan betartott diéta, a káros szenvedélyektől mentes életmód, a tudatosan
megtervezett napirend, és mindezek hosszú időn át tartó művelése az, amit a
leginkább elismerésre méltónak találunk egy ismert testépítőben. Vagyis hát nem
hiszem, hogy bárki azért néz fel személyes kedvencére, mert sokat kokszol, jó a
genetikája, vagy szerencséje volt.
What's the difference between me and you?
A belefeccölt energia
és kitartás miatt tekintünk valakit egy „hősnek”, egy példaképnek,
valakinek, akit érdemesnek tartunk az őt övező figyelemre és rivaldafényre.
Azonban ha belátjuk, hogy mindközül ezt tartjuk a legfontosabb erénynek
valakiben, aki sokra vitte, akkor eljuthatunk addig a felismerésig, hogy közel sem biztos, hogy akkora különbség van
köztünk és testépítés elitje között a kitartást és az akaratot tekintve. Az
a látványos eltérés, ami 40
kiló izomban testesül meg, sokkal inkább a képlet egyéb
elemeinek köszönhető, mintsem annak, hogy ők kitartóbban, vagy keményebben
nyomják a vasat és tartják az étrendet.
Bátran megkockáztatom azt a kijelentést, hogy vannak olyan átlagos, de eltökélt srácok,
akik legalább olyan keményen, hanem keményebben edzenek, mint a legelitebb
testépítők, legyen szó akár a legnagyobb hazaiakról, vagy külföldiekről.
Ugyanúgy tartják a kaját, ugyanúgy lemennek a terembe, és odateszik magukat, ha
esik, ha fúj, ha szar napjuk volt, ha összevesztek a barátnőjükkel, ha egész
nap dolgoztak és kurva fáradtak, mindig. Mindezt
ráadásul úgy, hogy őket ezért senki sem fizeti, senki sem támogatja, senki sem
ismeri el, mert csak magukért csinálják és a sport szeretetéért.
Munka, vagy suli mellett edzenek, és kurva nagy áldozatok
és erőfeszítések árán egyeztetik össze a kötelességeiket ezzel a hobbijukkal,
mégis nyomják. Ha nem is töretlen lelkesedéssel, de rendületlen kitartással.
Pedig tudják, hogy nem lesznek sohasem
olyan nagyok és izmosak, mint akiket a képeken csodálnak az interneten, ha
másért nem, azért, mert az ő útjuk az egészség és a naturálság. Ha pedig azt
mondod, hogy ettől nem lesz értékesebb az ő munkájuk, csak gondolj arra, hogy
vajon egy 60-as karral jobb érzés bicepszezni egyet, aztán belenézni a tükörbe,
vagy egy 40-essel?
Ezek a srácok azok, akik sokszor keményebben és intenzívebben nyomják, mint sok ismert sportoló, mert koksz és jó adottságok híján a lehető legkisebb előrelépésért majdhogynem meg kell szakadniuk a teremben, és a lehető legkeményebb szetteket és ismétléseket kell kipréselniük magukból, hogy egyáltalán fejlődést érjenek el. Lehet, hogy a súlyok nem, de az erőfeszítéseik mindenképpen emberfelettiek, és ha a fizikum csak ezen múlna, a top atléták között lennének számon tartva.
Veletek, nektek, értetek
Ezek vagytok ti, a
hétköznapi hősök. Olyan sportemberek, akik semmivel sem kevesebbek,
mint azok, akikre a reflektor világít. Ezért ha valaki, hát akkor ti aztán
igazán megérdemlitek az elismerést, és a figyelmet. Megérdemlitek, hogy a ti problémaitokkal, gondolataitokkal,
érzéseitekkel foglalkozzanak, és ne csak a „nagyokkal” legyen tele az
internet, hanem olyan dolgokkal, ami titeket érint, ami nektek segít.
Nem véletlenül hoztam létre a Train With Brain-t és tűztem ki vele célul, hogy a testépítésnek kizárólag a naturál tömegsport irányzatával fogok
foglalkozni. Több elismerést és segítséget szeretnék adni azoknak, akik
tényleg megérdemlik, hiszen szteroidok nélkül kitartóan küzdve én is tudom,
hogy mi az, amint ti, sporttársaim, végigmentek nap, mint nap.
Forrás: Bodybuilding.com |
Tudom, hogy milyen
apró lépésekben fejlődni és kitartani a nagyon lassú fejlődés ellenére. Tudom,
milyen a kajával szöszölni, grammokat levenni, hozzáadni, mert naturálban nem
lehet nagyvonalúskodni, hiszen minden elhibázott döntést hetekig, hónapokig
kell korrigálnod. Tudom, milyen dobozból kajálni a metrón, a buszon, a padon a
Westend mellett, a fővám téri piaccal szemben, vagy bárhol, ahol kell. Tudom
milyen bukásig edzeni, és azon is túl, legyőzve a kegyetlen fájdalmat azért az
apró előrelépésért, ami csak hónapokban mérhető. Tudom, milyen vagdosni a több
kiló csirkét egy hétre előre, tonnaszám hordani haza a rizst, a zabot, a 30
Ft/l ásványvizet, és állandóan előre tervezni és főzni. Tudom, milyen eljátszani
a gondolattal, hogy mi lenne, ha bekokszolnék, aztán tudom, milyen elővenni a
jobbik eszem, és azt mondani magamnak: „A lófaszt fogom én az egészségemet
kockáztatni azért, hogy izmosabb legyek a nagy semmiért.”
Ismerem minden jó és rossz oldalát ennek az életmódnak, és én kizárólag ezzel fogok foglalkozni, és
ezzel fogok szólni hozzátok, nem pedig a sztárokról szóló cikkekkel, hírekkel,
videókkal. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem fogom megemlíteni, hogy ki
nyerte a Mr. Olympia-t (vagy mégis, mint kiderült közben), vagy hogy nem fogok
nagy ritkán kirakni egy ismertebb testépítőt, mert jó a fizikuma.
Vissza a jövőbe
Meg lehet nézegetni egy két kiemelkedőbb versenyzőt, a Mr.
Olympia-t, egy Big Ramy kegyetlenül impozáns látvány, de jövője és értelme ennek az egésznek kizárólag a tömegsport szintjén
van, a mi szintünkön. Mi, akik lejárunk a terembe, tartjuk a kaját,
normálisan élünk, mi vagyunk ennek a sportnak a jövője, és ugyanolyan (néha még nagyobb) sportemberek vagyunk, mint a versenyzők,
a különbség csak annyi, hogy nem vagyunk telebaszva, ezért nem vagyunk annyira
izmosak és annyira szárazak.
Forrás:english.people.com |
Nyersen és őszintén
kimondva, amit gondolok, az a lényeg, hogy le kell fosni az élsport részét ennek az egésznek. Egyre
lehangolóbb az egész, a versenyek unalmasak, maguk a testépítők is kurva
unalmas személyiségek, sőt sok esetben kimondottan kiábrándítóak, ha az ember
egy véletlen folytán bepillantást nyerhet a marketing mögé. Nem beszélve az általuk megtestesített egészségtelen eszményképről, ami pont olyan hatással van az ingatag önértékelésű kamasz fiúkra, mint a csontsovány modellek divatiparban való felülprezentáltsága a fiatal lányokra.
Meg lehet csodálni őket alkalmasint néhány perc erejéig, de
ezzel behatóbban foglalkozni minek? Ebből
ti, akik igazából ennek az egésznek a bázisa vagytok, és akik a felszínen
tartjátok a jéghegy csúcsát, nem
profitáltok. Az válik a hasznotokra,
ha hasznos információkat, megerősítést, és olyan szórakoztató cikkeket kaptok,
amivel azonosulni tudtok, és ami valóban nektek és rólatok szól.
Na ezt nem!
Nem fogtok itt látni
verseny összefoglalót, meg ilyen nagyon mély szakmai elemzéseket a profik
pillanatnyi fizikumáról a felkészülés során, mert őszintén szólva ki a
faszt érdekel? Még engem is csak felületesen, pedig magát a testépítést imádom,
képzem magam benne, szeretek edzeni, szeretem az egészet, amit ez ad nekem.
Lesz persze néha kép egy-két szörnyről, vagy írás egy-két érdekességről, ami
tényleg fasza, látványos és izgalmas lehet a szélesebb közönség számára, de
ennyi.
Forrás: Awareness |
Viszont nem lesz pofátlanul cukros kólát iszogató Vince Taylor
sem, aki még büszke is erre, sem Joe Donnelly az IIFYM agybajjal, hiszen ők
bármit megehetnek, mert a makrók meg a szteroidok stimmelnek, a táplálékok által kiváltott hormonális válaszok, meg a telített zsírok túlzott bevitelének közismert káros hatásai pedig nem is léteznek. Nem lesznek ilyen baromságok, amik
csak arra jók, hogy tévútra tereljék a
naturál srácokat, ahogy teszik ezt a sztárok edzéstervei, meg súlyrángatós
edzés videói.
Sőt, igazából elmondom, ha rajtam múlna, és lenne egy saját
táplálékkiegészítő brandem (ami remélem lesz is majd idővel), akkor száműzném a borítókról a szteroid használó
testépítők megtévesztő, és teljességgel hiteltelen képeit. Vagy nem raknék
senkit a dobozokra és a reklámokra (ami szerintem amúgy a legkorrektebb
hozzáállás lenne), vagy csakis szigorúan ellenőrzött naturál sportolókat. Csak
ehhez egyetlen márka sem elég tökös sajnos,
mert mindegyik birkaként áll a sorban.
De ha egyszer majd találkoztok egy céggel, amelyik szakít ezzel a gyakorlattal,
akkor tudjátok, hogy ott a dologban az én kezem van.
Miért pont így?
Ideje lenne belátni ezt a dolgot végre, hogy ez az egész rólatok és nektek szól. A hétköznapi
hősökről és hősöknek, akik eltartják ezt
az egész iparágat, hiszen gondolhatjátok, hogy nem a versenyzőknek eladott
fehérjékből élnek a gyártók, és a teremtulajdonosok sem nekik nyitják a
termeiket. Őszintén szólva sohasem értettem azt a gyakorlatot sem, amit már
hallottam bizonyos helyekről, hogy a teremben edző versenyzők előjogokat
élveznek, és van külön nekik fenntartott fekvenyomó pad, meg adott esetben át
kell adni nekik a gépet. Nem értem, hol zökkent félre az ilyen
teremtulajdonosok agyában valami, de kívánom nekik, hogy csak a versenyzők
maradjanak a termükben, a többiek mind menjenek el onnan. Aztán majd rájönnek,
hogy kik is azok, akikre ebben a sportban építeni lehet.
Forrás: Vacature |
A naturál irányt
lehet elvinni kisgyerekeknek iskolába, rossz körülmények között élő gyerekeknek
intézetbe egy jó példaként arra, hogy mit is lehetne kezdeniük magukkal a
fiataloknak, ahelyett, hogy csak ellógják az idejüket. Ennek az iránynak az előtérbe helyezése érheti el azt, hogy
amikor a szüleidnek otthon elmondod, hogy mit akarsz sportolni, akkor nem
fognak agyfaszt kapni a gondolattól, hogy egyszer tűvel a seggedben nyitnak
rád a szobádban. Ez az irányzat reprezentálja
az egészség, a tudatosság, a fegyelem és a jellemfejlődés mindenki számára
ajánlható kombinációját.
Valamint a naturál testépítés az, amiben ugyanúgy megtalálni a top atlétákat megszégyenítő tudású és
mentalitású embereket, mint a gyógyszerekkel vastagon átitatott élsportban, sőt.
Csak ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni, és a futtatott sztárokat túlértékelni,
magunkat pedig alábecsülni. Ez a gondolkodásmód viszont rejt magában némi veszélyt.
Manipuláció
Egyfelől igen könnyű
nagyot csalódni valamelyik kedvencünkben, hogyha megismerjük őt
személyesen, vagy egy adott szituációban kimutatja a foga fehérjét, esetleg
kiszivárog róla valamilyen kellemetlen információ, ami összedönti az egész – jó
esetben általa - felépített imázsát. De ezt mondjuk még ki lehet heverni, bár
azért ismerek olyanokat, akiknek valamilyen belső bizonytalanság miatt baromi
sokat jelent a példaképének kikiáltott sportoló, és kellőképpen nagy törést
jelenthet számára egy-egy az összképbe nem illő puzzle darabka.
Sokkal rosszabb viszont, amikor a fiatalok ezeknek az ismert testépítőknek az edzésmódszereit kezdik követni, másolni és irányadónak tekinteni. Rengeteg gyakorlat, rengeteg sorozat, rengeteg edzésnap, böszme súlyok és a szabálytalan kivitelezés áldatlan hatásait kell elszenvednie a túlzottan lelkes és befolyásolható egyéneknek. Ilyenkor jönnek a fasza kis sérülések, vagy az elmaradt fejlődés, aminek következtében hajlamosak lesznek kokszhoz nyúlni az amúgy is túlzottan elrugaszkodott vágyálmokat kergető emberek.
Ugyanebből fakad az is, hogy ha ezek a sportolók ott pózolnak egy plakáton, vagy egy videóban
ajánlanak egy terméket, akkor hajlamosabbak vagyunk azt választani, ha
bizonytalanok vagyunk a vásárlás során, vagy
pedig kipróbálni akkor is, ha egyébként semmi szükségünk nincs rá. Az
agymosás - amit ezeknek az embereknek a szuperhősi státuszba emelése visz
véghez - a kiváló marketinggel karöltve megteszi hatását, amit a mögöttük álló
brandek és érdekek kiválóan ismernek, alkalmaznak és fejlesztenek. Így veszik ki sokak kezéből az önálló
döntést, és így betonozzák be ezeket az embereket még jobban a köztudatba,
mint az akarat és a teljesítmény legékesebb példáit.
Egyébként pedig az
sem túlzottan üdvös, ha a testükből élő, az életüket a külső megjelenésükre
és/vagy sportteljesítményükre alapozó emberek mentalitását és stílusát tesszük
a magunkévá, mivel nem igazán valószínű, mi is erre fogjuk tudni felhúzni a
jövőbeni egzisztenciánkat. Ezért ez a „csak a gyúrás 0-24” , meg a „kurva hárdkór
vagyok, csak a vasak érdekelnek” gondolkodásmód, ami a top sportolók által
közzétett anyagokból sugárzik, egyáltalán nincsen jó hatással a felnövekvő
generáció jellemfejlődésére.
Te csak legyél te
Fel kell hagyni
azzal, hogy ezeket az embereket félistenekként kezeljük, és minden
esetben a magunk útját kell járnunk. Nem
szabad hagynunk, hogy az érzelmeink befolyásoljanak minket a mi életünkre
kiható döntéseinkben a józan eszünk helyett. El kell felejtenünk a jelenleg
is uralkodó gyakorlatot, hogy rengeteg tényező szerencsés együttállásának
köszönhetően felkapaszkodott sportolóink szavát és hitelességét
megkérdőjelezhetetlennek tituláljuk. Mindezt arra alapozva, hogy kiragadjuk és
felnagyítjuk a sikerhez vezető kulcstényezőkből a kitartó és állhatatos munkát,
amiben pont, hogy a legkevésbé különböznek tőlünk.
Meg kell találnunk magunkban azokat az értékeket, amiket
bennük vélünk felfedezni egy falsch,
megkomponált és megjátszott kép alapján, és kell lennie annyi
önbizalmunknak, hogy ne a
tekintélyelvűség alapján határozzuk meg cselekedeteinket, kritika nélkül
hallgatva egyes top testépítőkre, hanem a józan gondolkodásunkkal alakítsuk
tetteinket.
Ne vegyünk meg egy terméket csak azért, mert valaki, akire felnézünk, azt mondja. Ne végezzünk egy gyakorlatot, vagy edzést azért, mert
valaki, aki példaképnek van titulálva, arra buzdít. Ne járjunk egy terembe csak
azért, mert ő is ott edz, vagy mert ő nyitotta, miközben nem felel meg az
igényeinknek, vagy esetleg két órát kell utazgatnunk miatta. Utóbbi esetben
inkább töltsük el ezt az időt inkább valami értelmes, építő dologgal, amiből
valóban profitálunk, és eddzünk egy olyan teremben, ami jobban útba esik. Ne
legyen az egyetlen gondolatunk a testépítés, csupán azért, mert a nagyok által
megtestesített, hamis eszményképekből ez sugárzik. Ne féljünk kritizálni, bírálni és kétségbe vonni a legnagyobbakat
sem, hiszen ők is csak emberek, akik messze nem tökéletesek.
Forrás: Šibenikin |
Mindig gondoljuk végig minden tettünket, ahelyett, hogy
vakon beállnánk a birkák közé bégetni a sorba, és kizárólag arra hallgassunk, aki és ami az eszünket győzi meg, nem
pedig az érzelmeinkre hat.
Ehhez viszont az kell, hogy ne feledkezzünk el arról, hogy sok igazán elismerendő teljesítmény ott
látható tőlünk karnyújtásnyira, akár egy edzőtárs, akár egy ismeretlen,
ugyanott edző sporttárs személyében, de lehet, hogy a tükörben. Mindenképpen
ebből merítsünk erőt, példát és motivációt, hogy kihozzuk magunkból és a
sportból a maximumot Nézzetek körül, és leginkább nézzetek magatokba, hiszen aki másokból merít erőt, az olyan lehet,
mint mások, aki viszont magából képes, az olyan lehet, mint senki más.