Naturál valakik és kokszos senkik

Tudjátok, mit unok kurvára?

Hogy amikor az ember megemlíti egy "csodás átalakulás", vagy éppen csak egy átlagnál izmosabb, de nem kiemelkedő fizikum láttán, hogy ez a csóka bizony tele van, akkor a következő a reakció:

"Jó, de hát koksszal is ugyanolyan keményen kell edzeni és helyesen kell táplálkozni."

Profik és parasztok

Egy nagy szart kell ugyanolyan keményen edzeni és helyesen táplálkozni! Ez egyedül a profiknál igaz, akiknek tényleg a maximumot kell kihozniuk magukból, és emberfeletti teljesítményt kell nyújtaniuk. Profi alatt egyébként nem a profi kártyásokat értem, hanem a kiemelkedően magas szintre hosszú évek folyamatos fejlődésével eljutott testépítőket amatőr, vagy profi státusztól függetlenül.

Ők már annyira kitolják a határokat, hogy ott bizony nem elég a koksz, hanem minden nüansz számít az edzésben és a kajában is. Ők már annyira a maxon vannak, vagy ahhoz közel, hogy minden apró előrelépésért keményen és kitartóan kell küzdeniük hónapokon át, mert már nem lehet durvábban anyagozni annál, mint amit, amennyit és ahogyan tolnak.

A legtöbb átlag terembejáró kokszos viszont pont ezeket a dolgokat kerüli meg a cuccal. Nem képes eléggé odafigyelni a kajára, lusta dobozban hurcolászni a csirkerizst, nem képes betartani a kiszámolt étrendet (már ha kiszámolja egyáltalán), nincs türelme apránként emelgetni, vagy csökkentgetni a mennyiségeket és játszani a tápanyagok arányával, nem tud koncentrálni az edzésen a célizomra, nincs izomérzete, barom súlyokat akar ész nélkül rángatni, szeret nagyokat pofázni két sorozat között, nem bírja a magas ismétléses vetkőző sorozatok és a bukáson túli ismétlések fájdalmát, és még sorolhatnám. Ha nem fejlődik eléggé, kokszol még, vagy kokszol többet, vagy kokszol jobban, vagy kokszol mást.

Valami

Meg különben is. Nem keményen edzeni nagy szám, de nem is helyesen kajálni. Hanem kitartani emellett a dolog mellett úgy, hogy az ember apránként fejlődik hónapról hónapra, évről évre. Csinálni úgy, hogy ha túl sokat veszel le szálkásításnál a kajából, akkor ledobsz egy csomó izmot is, amit nem tudsz visszafordítani, és amiért hónapokig dolgoztál. Edzeni úgy, hogy ha bebasz egy durvább influenza, vagy egy kis vírusos hasmenés, akkor két hét alatt annyit esel vissza, amennyit lehet, hogy három hónapig pakolsz újra, és akkor vagy nullán.

Forrás: Trinity

Apránként emelgetni a kaját, hogy minimálisan zsírosodj, azon az áron, hogy akár hetekig nem mozdul a mérleg nyelve, de mégsem őrülhetsz meg, mert ez egy türelemjáték, és csak magaddal baszol ki, ha túllősz a célon. Kísérletezni edzésmódszerekkel, intenzitással, és úgy feszegetni a határaidat, hogy ha valamit nem találsz el, akkor vagy nem fejlődsz semmit, vagy túledzett leszel, és visszafejlődsz. És persze minden módosításod hatásainak kifürkészéséhez heteket, esetenként hónapokat kell várnod, mert naturálban semmi sem történik gyorsan.

Ez a kemény meló, ez a kitartás, és ez a hárdkór (bármennyire is hányok ettől a szótól, vagy inkább attól, amire és akik használják).

Semmi

Könnyű motiváltnak maradni, amikor bekokszolsz, aztán két hónap alatt felpakolsz annyit, mint egy naturál másfél év alatt, és hétről hétre szemmel látható a fejlődés. De úgy is, hogy egész évben formában vagy full szálkásan és viszonylag szárazon, mégis tökéletesen fejlődsz a roidtól. Nem nagy kunszt úgy lepucolni sem magadat, hogy kurvára lebaszhatod a kalóriát a faszba, mert úgysem veszítesz izmot, hiszen a cucc megtartja, akármi is történjen. De legalábbis kurva hülyének kell lenni, hogy hobbi szinten elbassz egy szálkásítást telebaszva.

Forrás: forum.bodybuilding.com

Kurva egyszerű úgy létezni, hogy rohadt hamar eljutsz egy oda, ahová egy naturál csak több év alatt, és ha esetleg be is lassul a fejlődésed, vagy stagnálsz, már akkor is egy olyan szinten vagy (ha nem vagy egy eszméletlen nagy balfasz), ahol meglehetősen izmos és szálkás vagy. Ehhez nem kell kitartás, ez nem kemény munka, ez nem nehéz. Ez egy lófasz.

The Nobodies

Ez maximum villogni jó a laikusok előtt, meg a diszkóban, meg a strandon összekacsintani a többi hasonló niemanddal. Meg talán arra, hogy egy kicsit enyhíts a kisebbségi komplexusod nyomasztó érzésén, és beképzelhesd magadnak, hogy nem is vagy te akkora gyökér, mint valójában. De attól még a lelked mélyén tudod az igazságot, maximum mások előtt könnyebb így eljátszanod a magabiztos, kemény, laza faszacsávót. Kár hogy ez egy nagy semmi, amire bárki képes, aki elég hülye, sérült lelkű és felelőtlen.

Az a teljesítmény, amikor a legkisebb fejlődésért is lemész a terembe minden héten ahányszor kell, a lehető legtökéletesebben elvégzel minden edzést, ott vagy fejben minden egyes gyakorlat minden egyes ismétlésénél, mindennap megeszed a precízen összerakott étrendedet, nem többet, nem kevesebbet, és tudatosan tervezve építed a fizikumod rendületlenül éveken át.

Az az elismerésre méltó, amikor így haladsz lépésről lépésre, és kitartasz a csak hosszú hónapokban mérhető fejlődés ellenére, nem az, amikor látod az emberen, hogy most tuti kúrában van, mert hirtelen felbaszott magára öt kiló izmot kurva rövid idő alatt, pedig geci szarul edz. Utóbbira bármelyik senki képes, míg előbbire csak azok, akik igazán kemények, okosak, elszántak és tökösek. Te hova tartozol?