A túlmotiváltak

Megfigyeltem egy tendenciát az internetes fórumokon. Az emberek mostanra annyi motivációs idézetet, mémet és videót kaptak az arcukba, hogy az elvárásaik és az elképzeléseik teljesen elrugaszkodtak a valóságtól. Nézhetsz ki naturálban is úgy, mint Lazar Angelov, csak több idő, egy büdös kanyi nélkül, tisztán elszántsággal és akarattal te lehetsz a Mr. Olympia, 160 centisen is lehetsz a világ legjobb kosárlabdázója, és lábak nélkül is játszhatsz Cristiano Ronaldo-val a Real-ban.

Ha pedig vissza akarod az embereket rángatni a realitások talajára, akkor valószínűleg egy lusta, akaratgyenge szarnak leszel titulálva, aki csak a kifogásokat keresi, nem képes odatenni magát rendesen, és ezért nem képes elérni az említett eredményeket.  Persze ha valaki rendesen nyomja ezt a sportot, és nem tér le a naturál ösvényről, akkor előbb utóbb ráébred, hogy mi is az igazság. Csak addig meg boldogan bégeti a nyájban az összes közhelyet, amit beleégettek a tudatába a motivációs szarságok, és ezzel másokat is a tévútra vezet.

A problémák

Az elszántság persze nem rossz dolog, sőt, ebből születnek az igazán nagy eredmények. De azért talán el kéne merengeni többek között azon, hogy a vízvezeték szerelőtől kezdve a mérnökön át a könyvelőig miért mindenki a gyúrásra ilyen kurvára elszánt? Az emberek miért nem a hivatásukban fejlesztik magukat, hogy képesek legyenek valami olyanra, ami tényleg javít az életminőségükön?

A másik ezzel kapcsolatos felvetésem csak egy érdekes gondolatkísérlet. Ugye elvileg mindenki képes mindenre (főleg a kommentelők), és emellett kurva elszánt is persze, hiszen megnézte a rocky-s motivációs videót, ami alatt Muhammad Ali-tól mondanak egy idézetet, és a Minden héten háború zenéje szól. Tehát mindenki szorgalmasan gyúr, és halad az álmai felé, mert ő nem csak a kifogásokat keresi realitás címszó alatt, és egy napon majd ő lesz a legjobb. De a legjobb viszont csak egyvalaki lehet, baromi elszánt kommentelő gyúrós viszont sok van. Így hiába minden, valaki mégiscsak második, harmadik, ezredik lesz a képzeletbeli ranglistánkon, de nem a legjobb. Akkor mégsem lehetséges minden?

Hát persze, hogy nem. Hiszen életszerűbb példáknál is maradva, ha valakinek szar a struktúrája, rosszak a tapadásai, széles a csípője vagy keskeny a vállöve, akkor mindegy, mit csinál, sohasem lesz olyan jó, mint akinek jó a genetikája. Még embertelen mennyiségű munkával sem. Aki pedig naturálban nyomja, annak egy szint fölött nem fog több izomszövete épülni, hiába mantrázza, hogy a lehetetlen nem létezik; a biológiát ez kurvára hidegen hagyja.

Az a sokat emlegetett munka

Aztán még egy átgondolandó kitérő. A testépítésben a beletett munka egy nagyon érdekes dolog. Ugyanis a testépítés nem olyan, mint például a boksz, ahol annál faszább jobbegyenest fogsz ütni, minél többet gyakorlod, és hogy ha hat órán keresztül ütöd a zsákot, akkor előrébb leszel, mintha három órán keresztül tennéd ugyanezt. A testépítésben nem a motorikus memóriádat fejleszted, és egyáltalán nem kell ügyesnek lenned ahhoz, hogy sikeres legyél  ebben a sportban. Itt az izmaidat fejleszted a biológia törvényszerűségeinek keretei között, élettani és táplálkozástudományi ismereteket felhasználva.

Forrás: Ylvas Halsa

Ezek alapján pedig semmi másra nincs szükséged a fizikumod építéséhez, mint ismétlődő stimulációra, progresszív terhelésre, helyes táplálkozásra és elegendő pihenőre. Tehát ha te heti négyszer lemész edzeni másfél órát, kemény edzéseket csinálsz, helyesen táplálkozol és eleget pihensz, akkor mindent megteszel, amit kell. És hiába akarsz keményebben dolgozni, többet vagy durvábban edzeni, nem fogsz tudni. Sőt, lehet, hogy inkább csak hátráltatod vele a célod elérését, mintsem elősegíted. Szóval ha ezeket a tényezőket kimaxolod, ami azért nem egy olyan lehetetlen küldetés, akkor a sikered csupán az adottságaidon fog múlni (már ha a kokszot kihagyjuk a számításból). Tehát ha két ember közül az egyik jobban néz ki, akkor a másik semmit sem tud tenni azért, hogy a másikat behozza, azt feltételezve, hogy mindketten beleteszik a szükséges energiát és odafigyelést a sportba. Egy bizonyos szintnél nem lehet keményebben dolgozni, ez a szint pedig azért nincs annyira elérhetetlen távolságban a testépítésben, mint mondjuk egy futballban vagy bokszban.

Jóból is megárt a sok

Az a kurva nagy helyzet, összegezve az elmondottakat, hogy túl vagytok motiválva, emberek. És a túlmotiváltság éppen olyan rossz, mint a motiválatlanság. Csak míg a motiválatlanság esetében azért leszel boldogtalan, mert nem lesz sikerélményed, addig a túlmotiváltságnál azért, mert csalódni fogsz, amikor ráébredsz arra, hogy nem lehetséges minden. Nem leszel naturál Simeon Panda, és a genetikai határaidnál tovább nem fogsz jutni, akármennyit is pörögsz a témán.

Hiú ábrándokat plántálnak belétek, aminek az egyetlen oka kurvára nem meglepő módon a pénz. A pénz, ami a ti zsebetekben van, de egyesek szeretnék, ha az ő markukba vándorolna. Ehhez pedig a legjobb módszer, ha a végletekig belelkesítenek titeket bicskanyitogató hazugságokkal, hogy totálisan rá legyetek gyógyulva a gyúrásra, és ezáltal a valóban hasznos kiegészítők mellett megvegyetek egy rakás felesleges szart is. Az már nem érdekli őket, hogy egyfajta kellemetlen 

mellékhatásként sokakat a szteroidhasználatba kergetnek ezzel, a lényeg, hogy jöjjön a mani.

Az igazság néha fáj

Nem lehetséges minden, nem lehet bármit elérni, amit megálmodsz, és nem tudod felrúgni a biológia törvényszerűségeit, bármennyire is erős benned az akarat. Tudom, hogy szarabb ezt hallani, mint valami lelkesítő motivációs dumát, és nem leszek tőle olyan népszerű, mintha a szokásos hazug közhelyeket puffogtatnám, de ezt akkor is el kell mondanom neked, mert ez az igazság. És attól nem leszel gyenge vagy puhány, ha ezt belátod. Sőt, akkor vagy igazán tökös gyerek, ha ennek tudatában is folytatod, amit elkezdtél, csak a céljaidat összhangba hozod a valósággal, és nem engeded, hogy gátlástalan emberek a maguk javára kihasználják a lelkesedésedet.

Forrás: wallpapersdesign.net

Ha pedig eljutsz eddig a felismerésig (feltéve, hogy lesz benned annyi kitartás, hogy tiszta maradj), és ennek ellenére mégsem térsz át az erős sötét oldalára, akkor már egészen más szemmel fogod nézni ezt a sportot. Máshogy fogsz értékelni egy ténylegesen naturál fizikumot, amiről korábban azt hitted, hogy azért nem hasonlít Jeff Seid-ére, mert az illető nem nyomja eléggé a Spártát, meg a háborút. Másképpen fogsz tekinteni azokra, akiket eddig csodáltál, mert azt hitted, hogy kemény munkának köszönhetően jutottak el arra a szintre, ahol tartanak. És talán akkor te is be fogsz állni azok közé, akik közül szerencsére egyre többel találkozom, és akik már látják az egész fitneszipar hazugságát és képmutatását, valamint azt, hogy milyen mértékben torzította el az emberek jó fizikumról alkotott képét ez az irdatlan sok felesleges és üres motiváció.