Erről sem árt beszélni pár szót, már csak azért sem, mert
itt is van azért kavarodás a fejekben. A nagyon lelkesek odáig szoktak
merészkedni gondolatban, hogy a genetika nem számít, csak a kemény munka, mert
azzal minden legyőzhető. Persze ennél sokkal gyakoribb az, amikor emberek a
genetikára próbálják hárítani sikertelenségüket, mert nem tudnak lefogyni, vagy
nem tudnak megizmosodni, de még véletlenül sem abban keresik a hibát, hogy lusták, nincsen akaraterejük, vagy, hogy
nincsenek kellő ismereteik a táplálkozásról és az edzésről.
Arany középút
A választ jól érezhetően valahol a kettő között kell
keresnünk. A genetika sajnos számít,
de hogyne számítana. Minden sportágnak megvannak a genetikai „követelményei”,
azok a testi adottságok, amelyek igazán sikeressé tehetnek benne, vagy amelyek
hiánya miatt örökre bukásra leszel kárhoztatva, hiába minden szorgalom és
kitartás. A testépítés sem kivétel ez alól, a testépítés nagyjainál mindig a csúcsgenetika párosul a kitartó
edzéssel, a helyes táplálkozással és évek munkájával, és persze mindig ott
vannak benne azok, akiknek vannak szép eredményei, de a dobogó fokaira sohasem
léphetnek. Ők azok, akiknél valamilyen rossz genetikájú testrész, vagy
strukturális felépítés leküzdhetetlen hátrányt okoz.
Vannak dolgok, amiken
sehogy sem lehet változtatni, de a fenti példa is arra világít rá, hogy ezek
igazán csak akkor okozhatnak nekünk hátrányt,
ha bajnoki ambícióink vannak. Az átlagember szintjén, a mi amatőr szintünkön ennek sokkal kevésbé van jelentősége. Még
egészen rossz genetikával is hatalmas változásokat tudsz elérni, és az átlagnál
sokkal jobban fogsz tudni kinézni. Persze akinek jó a genetikája, annak ez
nyilván könnyebben és hamarabb sikerül, de egyébként pont az a jellemző, hogy
akiknek könnyen jönnek a dolgok, könnyen jön a jó kinézet, azok nem is becsülik
meg annyira, és olyan igazán jól sosem fognak kinézni, mert megelégszenek
azzal, amit még nagyon könnyen el tudnak érni.
Ezenfelül pedig az ilyen egyének
nehezebben is tudnak túllépni a holtpontjaikon, mert nekik nem kell egészen a
kezdetektől minden kis pozitív változásért megküzdeniük, és később ez nehezükre
esik, amikor ők is elérnek egy olyan szintre, ahol már kéne. Persze nem kell
általánosítani, csak arra akartam rávilágítani, hogy van akinek fejben
kell többet küzdenie, és van, akinek testben.
No excuses
A lényeg pedig az, hogy hobbisportolói
szinten nem lehet kifogás a genetika semmire. Rossz genetikával is meg
fogsz tudni tanulni jól úszni, teniszezni, kosarazni és fogsz tudni jól
kinézni. Magadhoz képest meglepően jól. Persze lesznek testrészeid, amik majd
nehezen izmosodnak a rossz genetika miatt, vagy lehet, hogy nehezen hízol majd,
vagy könnyen zsírosodsz, de ha betartod a naturál testépítés játékszabályait,
akkor ezeken a dolgokon is fogsz tudni sokat változtatni.
Egyszerűen
alkalmazkodnod kell az adottságaidhoz, ha nehezen hízol, nagyon sokat kell
enned (minőségi tápanyagokat), ha könnyen hízol, kordában kell tartanod a
szénhidrátot, de az is lehet, hogy jobban meg kell barátkoznod a telítetlen
zsírokkal a szénhidrátok további rovására. Ha gyenge testrészed a melled, vagy
a lábad, akkor annak a testrészednek kitüntetett figyelmet kell szentelned, az
edzéstervedet az izomelsőbbség elve alapján kell összeállítanod,
intenzitásfokozó technikákat kell bevetned, még jobban oda kell figyelned az
edzéstechnikára stb. De meg fogod tudni oldani a dolgot, és le fogod tudni győzni a genetikát egy –
egészen magas – szintig, csak szükséged van a megfelelő ismeretekre, kitartásra
és odafigyelésre.
Forrás: keptelenseg.hu |
Mezo, endo, ekto?
Amikor egy testépítéssel foglalkozó oldal a genetikáról ír,
általában el szokták sütni a három klasszikus testtípust: mezomorf, endomorf,
ektomorf. A mezomorfok azok, akik
alapból valamennyire atletikusak, arányosak és könnyen izmosodnak. Az endomorfok magasabb testzsír
százalékkal rendelkező, vastagabb csontozatú egyének, nehezebben szálkásodnak,
„puha kinézetük” van. Az ektomorfok
vékony csontú, nagyon szálkás alkatúak, nehezen híznak, jellemzően hosszú
lábuk, karjuk van.
Viszont én ennek a csoportosításnak nem látom túlzottan sok értelmét, mert -
azon felül, hogy a legtöbb ember egyszerre több kategória jellegzetességeit
viseli magán vegyesen - nem kell
kategorizálnod magad ahhoz, hogy tudd, mit akarsz. Ha rengeteg felesleg van
rajtad, akkor mindenképpen szálkásítanod kell először, majd pedig ha már
elértél egy szintre, el kell kezdeni szépen izmot építeni. Ha nagyon vékony
vagy, akkor el kell kezdeni egy tömegnövelő étrendet, és edzeni kell. (Edzeni
mindig kell!) Ha csak egy kevés felesleg van rajtad, akkor érdemes egy közepesebb
kalóriatartalmú, testkompozíció változtató étrendre hajazó, lájtosabb
tömegnövelő étrendet elkezdeni, kicsit megizmosodni, aztán ha már érdemes,
leszálkásítani.
De igazából mindenki tisztában van a céljaival, az eszközöket pedig megtalálod itt az oldalon, a leírtakból rá fogsz tudni jönni, hogy mit kell tenned ahhoz, hogy jól nézzél ki, és egészséges is legyél. Szóval ne elemezgesd magad túlzottan, hogy melyik kategóriába, vagy kategóriákba tartozol, és ne keress a genetikában kifogást. Drámai változásokat fogsz tudni elérni a kinézetedet illetően, csak meg kell tanulnod helyesen táplálkozni és edzeni.
Forrás: Sport Merkezi |
De igazából mindenki tisztában van a céljaival, az eszközöket pedig megtalálod itt az oldalon, a leírtakból rá fogsz tudni jönni, hogy mit kell tenned ahhoz, hogy jól nézzél ki, és egészséges is legyél. Szóval ne elemezgesd magad túlzottan, hogy melyik kategóriába, vagy kategóriákba tartozol, és ne keress a genetikában kifogást. Drámai változásokat fogsz tudni elérni a kinézetedet illetően, csak meg kell tanulnod helyesen táplálkozni és edzeni.