A nők külseje és a párkapcsolatuk sikeressége

Talán láttátok, talán nem, de a mainstream média most Bochkor Gáborral van tele annak apropóján, amit a rádióműsorában, aztán pedig Hajdú Péter, alias a szarkupac legújabb beszélgetős műsorában mondott. Mondandójának a lényege annyi volt, hogy a nők elhízása, külsejük elhanyagolása, valamint a párkapcsolatuk sikertelensége közötti szoros összefüggés van. Ezen persze aztán sokan felkapták a vizet, többek között egy Szentesi Éva nevű képződmény, aki tipikus mintapéldánya annak, amit apám úgy hív, hogy emanpicsa.

Forrás: Alfahír

Vajon miért nem vagyok meglepődve, hogy Bochkor sok igazságot tartalmazó meglátása nem egy csinos, kívánatos, szexi nőnél, hanem egy ilyen ránézésre is ultraliberális, feminista újságírónőnél vágta ki a biztosítékot? Egy olyan csajnál, akinek ha beírom a nevét a gugliba, és elkezdem utána írni, hogy párja vagy férje, akkor a kereső némán tétovázik, és kurvára nem akaródzik neki kiegészíteni a keresőszavaimat, rájuk keresve pedig nem talál az ég egy adta világon semmit. Talán Éva le sem írta még ezt a szót az életben.

666

Mégis mi olyan ördögtől való abban a gondolatban, hogy a nő külső megjelenése egy erőteljes tényező a párválasztásnál? Mi abban olyan elítélendő, hogy egy nő a lehetőségeihez és körülményeihez képest tartsa karban magát, hogy fenntartsa a párja szexuális érdeklődését? A szexualitás ugyanis egy párkapcsolat fele, ha tetszik, ha nem. Anélkül az nem több, mint egy szoros fiú-lány barátság.

Forrás: Area dewasa

És természetesen egy férfi is adjon magára, ne hízzon el, ne legyen csontsovány, de azzal nem lehet mit tenni, hogy egy férfi sokkal inkább a külsőre gerjed, míg egy nő inkább egyéb tényezőkre (általában). Tudom, hogy ezt a kevésbé szerencsés adottságú nőknek nehéz elfogadnia, de bármilyen hangosan kiabálnak az ilyen Éva féle feministák, ez akkor is így marad, mert genetikailag kódolva van. Az élet kegyetlen.

Pedig ha olvastátok a „A külső - Minden és semmi” című cikkem, akkor tudhatjátok, hogy nem vagyok egy elvetemült, felszínes ember, akit csak a kinézet érdekel. Nem, távolról sem. És aláírom, hogy vannak az ember életének periódusai, amikor jobban oda tud figyelni magára, van, amikor kevésbé. De például Pierce Brosnan feleségének bálna méretűre hízását, amit Bochkor is felhozott példának, semmi sem indokolja. Egy jó létben élő, szerencsés nő, aki bőven adhatna magára, ha tisztelné a saját testét és a férjét, és nem kényelmesedett volna el ilyen piszkosul.

Hercegek, meg a többi

Értem én, hogy sok nő vágya, hogy kifogja a szőke herceget, aztán végre szarhasson bele a kajálásba, meg a testmozgásba, a párja meg szeresse és kívánja őt úgy is, ha a kezdeti állapot kétszeresére hízik, és eszébe se jusson más nőre ránézni, amelyik jobban odafigyel magára. A megcsalást amúgy én sem támogatom, de azt sem, hogy egy nő ennyire beleszarjon abba, hogy egy férfinak mi a fontos, és elvárja, hogy az így is mellette maradjon. Amelyiknek van egy kis töke, az nem fog. Vagy nem fogja ezt hagyni.

Forrás: Polygon

És itt nem arról beszélek, hogy a nő terhesség alatt behízik, vagy beteg lesz, vagy bármi olyan történik vele, ami miatt a külsejével nem tud annyit foglalkozni. De amikor valaki csak azért amortizálódik le testileg, mert – nem tudom, és nem is akarom szebben mondani  - egy lusta disznó, akkor arra kurvára nincs mentség. És egyetlen nő se várja azt, hogy a férfi majd mosolyogva asszisztál ahhoz, hogy az a kívánatos, finom kiscsaj, akit ő anno megismert, egy malac jelmezt ölt magára, miközben azt ajvékolja, hogy: „Szeress így is, mert ha nem, akkor egy köcsög bunkó vagy!” Nem fog.

Vagyis hát de, de csak mint embert, és nem fog kívánni szexuálisan, mint nőt. Ez pedig egy párkapcsolat/illetve házasság végét jelenti, de legalábbis erőteljes megromlását, félrekacsingatásokat, elhidegülést stb. Aztán persze az is nyilvánvaló, hogy a külső múlandó, és aki csak ez alapján választ párt, az sem lesz boldog, mert ez önmagában csak egy (vagy több) kufircoláshoz elég, de egy stabil párkapcsolathoz nem.

De azért ne legyünk már ennyire „modernek és felvilágosultak”, hogy elvitatjuk a női szépség elementáris erejét és fontosságát, mintha csak valamiféle tisztán szellemi lények lennénk, akiknek semmi más nem számít, mint a másik személyisége. Nem, az a helyzet, hogy kibaszottul intelligens állatok vagyunk egy hús-vér testbe zárva, ösztönöktől vezérelve, és ezt jobb elfogadni és a helyén kezelni, mint nevetséges módon harcolni ellene csupán azért, mert szeretnénk végre nyugodtan sütit zabálni és sorozatot nézni annak veszélye nélkül, hogy a párunk elveszíti irántunk az érdeklődését. Arról nem is beszélve, hogy milyen személyiséget mutat az, aki elhanyagolja magát mindezek tudatában? A külső és a belső nem választható el ilyen élesen.

Ennyi

Forrás: The Noob Dad

Végezetül még annyit, hogy úgy gondolom, ez vonatkozik a férfiakra is. Egy férfi persze nyilván más tészta, ahogy már fentebb említettem, bármennyire fáj ez is újfent a feministáknak, és nem kell a klasszikus értelmében szépnek lennie. De attól még nem kell sörhassal, elsárgult atlétában a TV előtt fingadoznia, azt remélve, hogy élete asszonya így is ugyanolyan szívesen bújik majd hozzá este az ágyban.

Mindkét nemre vonatkozóan azzal zárom soraim, hogy az egyéni adottságoktól függetlenül azért mindenki képes hozni egy olyan formát, alakot, mindemellett pedig megjelenést és öltözködést, amivel kívánatos és vonzó lesz valaki számára. Nem lehet minden férfi egy fiatal Brad Pitt egy Greg Plitt testével (Brad Plitt), és nem lehet minden nő egy Sophie Turner csak némileg izmosabb kiadásban. De mindenki ki tudja hozni magából a maxot a körülményeihez mérten, és mindenki képes megtalálni azt, aki ezt értékelni fogja.