A gépek lázadása

A testépítés kezdetén az izomzat fejlesztésére szűkös eszköztár állt az emberek rendelkezésére. Kézisúlyzók, súlyzórudak, tárcsák és néhány kezdetleges gép. Ez volt minden, amivel sportunk első művelői és úttörői formálni tudták a fizikumukat. Egy korabeli melledzés nem igazán állhatott másból, mint rudas vagy kézisúlyzós fekvenyomásból, és szabad súlyos tárogatásból, egy combfeszítő edzés pedig nagy valószínűséggel guggolással indult, majd pedig kiegészítették egy kis lábtolással és lábnyújtással valami szögletes, ízületgyilkos pályán mozgó, kiforratlan, rosszul kialakított gépen.

Nem véletlen, hogy a testépítés régi, legendás alakjai a súlyokat részesítették előnyben a gépekkel szemben, és hogy a régi képeken és felvételeken leginkább azokkal láthatjuk edzeni őket. Arnold fekvenyomásai, Tom Platz guggolásai vagy Larry Scott oldalemelései majd’ mindannyiunk elméjébe beleégtek, és sokunk számára határozták meg alapvetően a súlyzós edzésről kialakított képet. Valószínűleg ebben keresendő az oka annak a jelenségnek, hogy egy elég széles réteg mindenekfelett álló, mitikus dologként tekint a legősibb, szabad súlyos gyakorlatokra, miközben a gépeken edzést valamiféle puhány, sokadrangú díszbuziságnak tekinti, ami maximum előbbiek kiegészítéseként jöhet szóba.

Pedig nem

Ez a téves hozzáállás nyilvánvalóan a klasszikus testépítés nagyjainak edzésmódszereiben és abban a múlt emlékeit megszépítő hozzáállásában gyökerezik, amely szerint régen minden sokkal jobb volt, és az öregek mindent jobban tudtak, mint a maiak. Holott egyértelmű, hogy ez nem igaz.

Régen az emberek lovas kocsival jártak, ma pedig autóval közlekedünk, és ugyanannyi távolság megtétele ma már 10-ed annyi ideig sem tart. Őseink még nem is olyan régen csatornázatlan, kályhával fűtött házakban laktak, ma pedig már vezetékes víz és jól kiépített fűtési rendszer áll rendelkezésünkre. Anno olyan betegségek tizedeltek meg minket, amelyekről ma már nem is hallunk, mert a gyermekként kapott védőoltások majdnem 100%-os védelmet biztosítanak ellenük. De nem kell ennyire messze mennünk a szemléletes példákért, amik azt bizonyítják, hogy a hajdani vívmányok és módszerek nem feltétlenül jobbak, mint amiket ma használunk és alkalmazunk.

Nosztalgia

Forrás: foropesas.com

A régi idők testépítőinek ugyanis nem álltak rendelkezésére olyan minőségű és ízű táplálékkiegészítők, amelyek manapság nagymértékben megkönnyítik az életünket, azon belül is a táplálkozásunkat. Nem voltak még mindenki számára könnyen elérhető, jól megkonstruált multivitaminok, ízületvédők, Arnoldék pedig edzés után egy tejporból, fölözött tejből, szójababból, élesztőből, szőlőcukorból, tojásból és tejből álló, erőteljesen kétes hatékonyságú és förtelmes ízű turmixot fogyasztottak. De ha esetleg megkérdeztek néhány idősebb hazai testépítőt, akkor azért ők is fognak mondani nektek egy-két dolgot a Sportrobiról, kivéve azt, hogy finom volt, és hogy a minősége a mai fehérjeporokéval vetekedett.

De a korabeli táplálkozási ismeretek sem voltak magas szintűnek mondhatóak sem hazánkban, sem a világ más részein. Persze minél nyugatabbra nézzük, annál magasabb volt a színvonal, azonban ez bőven elmaradt attól, amit manapság tapasztalhatunk, ha egy kicsit körültekintünk a témában. Tudták, hogy sokat kell enni, valamint sok fehérjét kell fogyasztani, és lehetőleg feldolgozatlan élelmiszerekből. Viszont nem álltak a rendelkezésükre glikémiás index táblázatok, a tejet jó fehérjeforrásnak gondolták, és általánosságban elmondható, hogy amit jól csináltak, azt is inkább ösztönből, mintsem táplálkozástudományi ismeretek alapján. Ami pedig nagy különbség a mai állapotokhoz mérten, hogy elfogadható szintű ismeretei csak egy szűkebb rétegnek voltak, míg a nagy átlag számára ezek az információk nem igazán voltak hozzáférhetőek. Akkoriban nem volt még kidolgozva a szénhidrát hintáztatás módszere vagy a ketogén diéta, ami egyébként nem is csoda, hiszen annak idején még egy versenydiéta is csak 2-3 hétig tartott, tehát még a legmagasabb szinteken sem szorultak rá túlzottan kifinomult módszerek kidolgozására.

Lecsóba vágva

És már el is értünk a témánkhoz, az edzéselméleti ismeretekhez, amik szintén meglehetősen nagy fejlődésen mentek keresztül a kezdeti időktől napjainkig. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy régebben milyen irreálisan nagy volumennel edzettek a testépítők, vagy hogy a szálkásításnál megemelték az ismétlések számát, mert valamiféle összefüggést képzeltek a két dolog közé.

Mindezeket áttekintve viszont talán nem fog olyan meglepően hatni, ha azt mondom, hogy a szabad súlyos edzés, valamint a nagy „alapgyakorlatok” ész nélküli preferálása az előzőekhez hasonlóan korszerűtlen, meghaladott nézet, a hozzá való ragaszkodás pedig a múlt nosztalgikus felértékeléséből fakad. Való igaz, hogy annak idején ezekre a gyakorlatokra alapoztak, és az is, hogy esztétikus, szép fizikumot építettek a segítségükkel. Azonban az ezekből levont következtetés, miszerint ezek lennének a legalkalmasabb gyakorlatok az izmaink fejlesztésére hibás, ugyanis az ok-okozati összefüggés nem jól lett megállapítva.

A régi idők testépítői nem azért edzettek szabad súlyokkal, mert az a leghatékonyabb, hanem mert nem álltak a rendelkezésükre gépek, illetve azoknak nem volt megfelelő a minőségük.

Forrás: Rosstraining Forums

Akik pedig még manapság is így edzenek, azok a múltban gyökeredző, mostanra dogmává erősödött megszokás börtönében raboskodnak. Napjainkra az edzéshez használt gépeink, éppen úgy, mint a táplálkozási ismereteink vagy a táplálékkiegészítőink, hatalmas fejlődésen mentek keresztül. Ez sok esetben azt eredményezi, hogy egyes jól megkonstruált gépekkel sokkal hatékonyabban tudunk megcélozni és megedzeni egy izmot, mint bármilyen más módon. Ennek az oka lehet egy speciális mozgáspálya, egy a hagyományostól eltérő fogantyú vagy akár csak az a tény, hogy egy gépen semmi másra nem kell figyelnünk, mint a célizom összehúzódására és megnyúlására. Egy gép mozoghat íves pályán, míg a szabad súly (de még a csiga is) csak egy egyenes vonalon nyújt terhelés, amerre a gravitáció (vagy a kábel) húz. A gépen nem kell egyensúlyozni, nem kell túlzottan figyelni a testtartásra vagy a végrehajtásra, majdnem minden figyelmünket az izommunkára fordíthatjuk. Ez pedig nagyon nagy előnyt jelent a koncentráció és a hatékony edzés szempontjából.

Cool story, bro

Mindezt pedig a testépítésről szerzett széleskörű lexikális ismereteim, és az azzal egybevágó saját tapasztalataim mondatják velem. Ugyanis én mindkét utat bejártam ebben a sportban. Amikor először kezdtem komolyan venni az edzést, akkor több mint két évet húztam le egy szakadt, kicsit dohos, Budapest belvárosában lévő kis pinceteremben, ahol zömében szabad súlyokkal edzettem, mivel a géppark meglehetősen hiányos és rossz állapotú volt. (Illetve még mindig az.) Ez idő alatt rengeteget tanultam a szabad súlyos edzésről, és megtaláltam minden izomcsoportnál a megfelelő gyakorlatokat a struktúrámhoz illő végrehajtással.

Ezek után viszont elkerültem egy másik terembe, a Fitness 2000-be, ahol már egy sokkal nagyobb és specializáltabb géppark állt rendelkezésemre, és bizony megéreztem a különbséget. Az izomérzetem rengeteg javult, pedig már addig sem volt rossz, és az izmaim is sokkal jobb ütemben fejlődtek a korábbiakhoz képest, pedig az összes többi tényező (táplálkozás, pihenés, intenzív edzés stb.) már előtte is rendben volt.

Védelmére szóljon

Ahogy ebből is talán érezhető, nyilvánvalóan nem azt mondom, hogy szabad súllyal nem lehet edzeni és fejlődni, mert ez nem igaz. Lehet, ráadásul egészen magas szintig. Van, ahol pedig nincs is más opció, mert nem igazán vannak gépek, vagy nem éppen a legmodernebbek. Ilyen körülmények között egyértelmű, hogy a szabad súly a legoptimálisabb megoldás. Viszont ha van rá mód, akkor teljesen felesleges keménykedésből és hárdkórkodásból minden áron a szabad súlyokhoz ragaszkodni, a gépeket meg valami huszadrangú fitneszbuziskodásnak bélyegezni. Színtiszta butaság kifizetni egy edzőterem bérletet egy jó helyen, aztán mindenáron a szabad súlyokkal szarakodni, mint abban az időben, amikor még nem volt más lehetőség. Hidd el, ha Arnold ma kezdené az edzést, ő is használná a különféle gépeket (ahogyan ezt teszi is így idősebb fejjel), hogy a lehető leghatékonyabban fejleszthesse a fizikumát. Persze aki a Facebook-nak, meg a közönségnek edz, és inkább hősnek akarja érezni magát, meg kurva kemény csávónak, ahelyett, hogy a lehető legjobb ütemben fejlődne, az nyugodtan hárdkórkodjon. Tolja a guggolást, a fekvenyomást, a mellről nyomást, meg a többit mindenek felett, és érezze magát baromi nagy acélharcosnak.

Azt is szeretném megjegyezni, hogy nem minden gép jó. Van, amelyiket nem találták el, hibás a koncepció vagy a kivitelezés, és rosszabb a hatékonysága, mint a szabad súlyoknak. Természetesen az is előfordulhat, hogy egy gép az egyik embernek nagyon hasznos, míg másvalakinek nem passzol az adottságaihoz. Lehet olyan is, hogy valamelyik izomcsoportodat nem tudod gépen edzeni, mert a struktúrád olyan mértékben eltér az átlagtól. Nekem ilyen a hátsó váll. Kizárólag szabad súlyos gyakorlatokkal tudom izoláltan megedzeni, még soha egyetlen gépet sem találtam, aminél legalább olyan jó izomérzetem lett volna, mint annál a két gyakorlatnál, amit alkalmazok rá. A szabad súlyoknak - főleg az egykezeseknek - valóban meg van az az előnye, hogy egy sérülés vagy a nagy átlagtól eltérő felépítés esetén igen jól személyre lehet vele szabni egy mozdulatot, hiszen bármilyen szögben tarthatod őket vagy magadat.

Azt sem állítom, hogy a szabad súlyokat teljesen száműzni kéne az edzésünkből, mert az edzés változatossága a testépítés egyik alapelve, ehhez pedig nagyban hozzájárulhatnak. Azonban ha mondjuk egy mellgépet egyszerűen sokkal jobban érzel, mint bármilyen - egykezes vagy rudas – fekvenyomást, akkor semmi értelme csupán azért utóbbiakat erőltetned, mert mindenhol azt sulykolják beléd, hogy ezek alapgyakorlatok, és ezeket muszáj csinálni, mert különben szar/buzi/antiháború vagy, ráadásul nem is fogsz fejlődni. Ugyanez áll a guggolásra és vele szemben a lábtolóra, amiről már egy korábbi cikkem is szól, de az összes többi gyakorlatra is. Nem fog össze dőlni az univerzum, de még csak az edzőtermed sem, ha te mellre, lábra vagy bármire kizárólag gépeken edzel. Sőt, meg fogsz lepődni, hogy milyen koncentráltan és pontosan meg tudod edzeni a célizmokat, főleg ha korábban a szabad súlyokkal csak kínlódtál, mert mondjuk képtelen voltál velük megfelelő izomérzetet kialakítani.

Forrás: founditemclothing.com

Ha pedig vegyesen használsz gépeket és szabad súlyokat, én személy szerint azt tanácsolom, hogy inkább a gépekkel kezdj, és a végén csináld szabad súlyos gyakorlatokat. Mégpedig azért, mert egy jó gépen sokkal jobban fogod érezni a célizmot, ha pedig ez már megvan, utána a szabad súlyos gyakorlatot is jobban fogod tudni a megfelelő helyre koncentrálni. Azzal pedig nem kell törődni, ha utolsó gyakorlatként egy fekvenyomás sokkal kevesebb súllyal megy, mintha azzal kezdenél. A súly csupán az egódat növeli, nem az izmaidat. Valójában azonban nem az a lényeg, hogy mennyi tárcsa van a rúdon, vagy hogy milyen gyakorlatot végzel, illetve mit gondolsz róla, hanem hogy az izom izoláltan túl legyen terhelve. A többi csak bullshit, mítosz, dogma és hárdkórkodás.

Háborúk, zendülések, zavargások

Forrás: zyzzmotivates.tumblr.com

Mindez, amit most kifejtettem neked, csupán arról szól, hogy ne tekintsük a szabad súlyokat valami felsőbbrendű valamiknek. Valamiknek, amik nélkül nem lehet edzeni, illetve lehet, de akkor az buziedzés, meg pinalegyezés. Értem én, hogy ez múltba révedés és a régi módszerek felértékelése egyfajta lázadás az elkurvuló, ecsethajú, pávabuzi, meg veni, vidi, Leonardo da Vinci tetkós Zyzz copy és Jeff Seid majmoló emberek ellen, de az ilyen eszetlen, makacs, kamaszos, dacos ellentmondás sohasem jó. Értelmetlen, felesleges, ráadásul olyan dolgoktól zár el, amiket valójában a hasznodra fordíthatnál, és amik a fejlődésedet szolgálhatnák.

Gondold végig józan ésszel, amiket itt leírtam, félretéve kicsit, amit eddig hallottál vagy olvastál ezekről a dolgokról, vagy amit csupán magadba szívtál az edzőtermi környezetben a többi ember szellemiségéből, akik szintén hasonló módon vették át ezt a mentalitást másoktól, egészen a testépítés kezdetéig visszanyúlóan. Tedd ezt félre, és fogj meg egy súlyzót, egy rudat, egy fogantyút egy kábel végén, vagy ülj bele bármelyik gépbe, és eddz keményen. A lényeg, hogy semmi másra ne figyelj, csak arra, amit az izmaidban érzel. Minden más csupán sallang és körítés.