Mutasd magad, megmondom, ki vagy
Ki is vagy, az biztos,
ha arra van ingerenciád, hogy boldog-boldogtalannak mutogasd magad a
Facebookon… De kezdjük az elején. Legalábbis a gondolataim elején.
Mióta van egy majd’ tízezer fős Facebook csoportom,
erőteljesebben érzékelem azt a jelenséget, aminek a létezésével már korábban is
tisztában voltam, bár azt sohasem gondoltam, hogy ekkora méreteket öltött. Mindenki szelfizik. Te is. Aztán
meg persze kiposztolod. Az adatlapodon az összes ismerősödnek: a
munkatársaidnak, a középiskolai történelemtanárodnak, a rokonaidnak, meg annak
a perverz állatnak is, aki egy jó csaj, vagy jó pasi képeivel felépített
kamuprofil mögé rejtőzve erre vár, hogy végre egy jót hegyezhesse a cerkát. Mert persze mindegyiküknek fontos tudnia,
hogy vagy. Nem azt, hogy hogy
vagy, hanem, hogy vagy. Hogy a
fürdőszobádban vagy, hogy az
edzőteremben vagy, hogy x idővel
ezelőtt is voltál, és most is vagy.
 |
| Forrás: Imgsoup |
De persze az nem
elég, hogy ez a cirka négyszáz ember láthatja a puszta létezésed, a testi valód, azon belül is most leginkább a
bicepszed, a hátizmod, a hasizmod, a pucsító segged vagy combjaidat. A majd’ mindennap készülő képek közül
(hiszen ugye a testépítésben a változások napokban mérhetők…) az elmúlt hét legjobbját meg kell osztani a
valamelyik gyúrós csoportban, lehetőleg
egy motivációs idézet társaságában, hogy még másik ezer vagy tízezer ember,
akiket nem is ismersz, megcsodálhasson téged. Téged, aki pontosan olyan érdekes vagy, mint a sarki közértes, vagy
bármelyik szembejövő ember az utcán. Miért, azt hitted, hogy azért, mert a
testedre gyúrtál néhány huplit, néhány kiló izmot, attól már lettél valaki?
Valaki olyan, aki az embereket érdekli? És szerinted miért lenne erre bárki
kíváncsi? Vannak ebben nálad sokkal
jobbak, hivatásos testépítőknek hívják őket. (Hivatásos testépítő alatt
értem azt, aki lehet profi státuszú, amatőr státuszú, de a lényeg, hogy
valamilyen értékelhető szinten eredményes a sportjában, sokan ismerik, vannak
média megjelenései, ne adj’ Isten, még pénzt is keres ebből.)
Jupiter, meg az ökrök
Az persze egy másik kérdés, hogy a hivatásos testépítők rajongók felé irányuló kommunikációja sem
tartalmaz másmilyen közlést azon kívül, hogy itt vagyok, ez vagyok, én vagyok, csodáljatok. Több ezres
követői bázissal rendelkeznek, és az egyedüli dolgok, amire használják, az a lájkvadászat/egónövelés, illetve a pénzkeresés termek, termékek,
rendezvények futtatásának formájában.
Szóval valahol aztán érthető, hogy az emberek, akikkel elhitették, hogy
ezek a kiváló sportolók példaképek, ezt próbálják utánozni, majmolni,
követni. Hiszen a sportoló az egy dolog, de a példaképről példát kell venni.
Ezért is kéne némi felelősséget
tanúsítania a médiának azzal kapcsolatban, hogy milyen embereket ruház fel
ezzel a titulussal, és nem kéne minden eredményes sportolóra ráaggatni ezt
a címet a még nagyobb profit
reményében, miközben az izmain kívül semmi olyat nem tud felmutatni, ami
követendő lenne.
Nem az izomzatod vagy
Na de vissza hozzád. Hozzád, aki éppen azzal takarózol, hogy csak azért raktad ki a képedet, hogy véleményt kérj. De miről? Hogy elég jók-e az arányaid? Hogy kell-e még szálkásítanod?
Hogy le van-e még maradva a melled? Ezt tényleg nem tudod magadtól eldönteni?
Hát jó, legyen. A kérdés már csupán az, hogy mi a francnak önti el az agyadat a
düh, ha valaki dicséret és faszszopás
helyett tényleg valamilyen kritikát fogalmaz meg a fizikumoddal
kapcsolatban? Jah, tudom. Hát azért, mert te is csak szerettél volna pár lájkot a képedre, meg néhány elismerő szót,
hogy igen, kurva ügyes vagy, hogy le tudsz menni a terembe, és tudsz tenni
valamit azért, hogy egészséges maradj, és jól érezd magad a bőrödben.
 |
| Forrás: Average Married Dad |
Mert azt kurvára nem kéne elfelejteni, hogy ezt mindenki magáért csinálja. Az
egészségért, a vonzó külsőért, a jó megjelenésért, amitől a te életed lesz jobb, és nem azoké, akiket a szelfijeiddel terhelsz.
Senkit sem fog motiválni, hogy hetven kilóról felgyúrtad magad hetvenötre, vagy
hogy ledobtál egy tízest, mert ez nem egy kimagasló teljesítmény. Főleg nem
akkor, amikor minden második poszt a Facebookon valami hasonló dologgal próbál
motiválni, és az egész elveszíti az
erejét, amikor ilyen tömeges méreteket ölt. Az a helyzet, hogy ezt is
tönkrebasztátok. Gratulálok.
Ne csak gyúrj, gondolkodj
Meg kéne tanulni néhány apró dolgot, nem csak neked, hanem
mindenkinek. Nem kifelé kell élni.
Tudom, hogy a közösségi média, és a webkettő lehetővé tette, hogy akárki tartalmat gyárthasson különösebb
anyagi befektetés nélkül. Ez egyfelől kurva jó, hiszen így pénztelen, de
tehetséges zenekarok emelkedhetnek fel, kreatív emberek csinálhatnak egy
főpróbát az ötleteikkel, hogy piacképesek-e, mielőtt ténylegesen invesztálnak a
dologba, és nekem is ez teszi lehetővé, hogy most nektek írhatok. De attól még, hogy ez a lehetőség adott,
nem kötelező mindenkinek élnie vele, ha nincsen semmi közlendője azon kívül,
hogy van. Vagy hogy hol van. Ha nincs mit mondanod, akkor a való
életben is inkább csöndben maradsz, nem? Akkor a neten ez miért van másképp?
Vissza kell nyerni az önbizalmadat. A magadba vetett hitet,
hogy amit csinálsz, az jó, és az akkor
is jó, ha nem lájkolják százan, és nem jön alá húsz komment, hogy: „Fasza
vagy, Lacikám, csak így tovább, jól van.” Mindent magadért kell csinálnod, és
nem azért, hogy másoknak megfelelj. Persze a motivációs szarságokban ezt olyan
jól ki tudod nyilatkoztatni a világnak, jó lenne ezt átültetni a gyakorlatba
is.
Kellene, legyen annyi
önbecsülésed, hogy nem állsz be a
birkák közé (magadat) b(e)égetni, és hogy nem csinálsz valamit csak azért, mert
lehet, és mert mindenki csinálja. A saját szarodban is lehet részegen
fetrengeni a körúton, mégsem csinálod. Akkor a szelfizést miért? Pedig pont
ugyan olyan, csak virtuálisan.
Ne másoktól várd a megerősítést és a visszaigazolást, mert
akkor régen rossz az egész. De kurvára. Ha
meg csak azért edzel, hogy ezzel villogjál, és hogy ettől érezd többnek magad
másoknál, akkor meg inkább hagyd is abba a faszba az egészet, mert baromi rossz
úton jársz. Én is tudom, hogy a testépítés egy esztétikai sport, és az
eredmény a külső megjelenéseden látszódik. De ez még nem jelenti azt, hogy ezt
mindenképpen meg kell mutatnod ország-világnak. Ha annyira kimagaslóan jó vagy, akkor menj el egy versenyre
(bármennyire is nem preferálom a versenyzést), ott majd a hozzáértőktől ténylegesen
releváns értékelést kaphatsz. Ha meg ennyire nem vagy jó, akkor örülj otthon
magadnak, a haveroknak, a csajodnak/pasidnak, hogy mennyit alakultál, mióta
edzel, és slussz. A szelfizést meg
inkább felejtsd el örökre.
