MyAd

2015. augusztus 23., vasárnap

10 dolog, amit utálok az edzőteremben

1. A rossz személyi edzőket


Ül, és a telefonját nyomkodja. Gondolom Facebook, Viber, vagy teljesen mindegy is, hogy mi. Az ügyfél, a kliens, aki fizet, és akinek mindig igaza kell, legyen az én olvasatomban, békésen vádlizik. Szerencsére valamivel jobban, mint amennyire szarul.  Lerakja a súlyt, Lelkiismeretes úr persze hallja a lapsúlyok csapódását, és megjegyzi: „Ez szép volt.” A telefonjából persze nem néz fel, nehogy lemaradjon egy posztról vagy egy üzenetről, mert azzal végleg kikerülne az internet sodrásából, és lemaradna a hatalmas helyezkedésben a legtöbb lájkért és megosztásért.

Könyörgöm! Nem is. Csak inkább nem értem. Oké, hogy az ember nem ismeri ezt a közeget, és nincs viszonyítási alapja, hogy milyen egy jó edző, és milyen egy rossz. De az azért csak érezhető, ha valaki ránk se szarik, hanem a kurva telefonját nyomkodja, és akár fejen állva, letolt gatyával is pöröghetnék a gépen, akkor sem javítana ki minket.


És hány egyéb gázos dolgot láttam már személyi edzőktől! A látványosan szarul végzett gyakorlatot nem javította ki, túl nagy súllyal, szabálytalanul erőltette a gyakorlatot, lófasz terheléssel végeztette a gyakorlatot, közben beszélgetett az edzettel, egyszerre két-három vagy több embert edzett, és nem figyelt egyik emberre sem normálisan stb.

Ébredjünk már fel, mert ennek össztársadalmi vonatkozásai is vannak. A kereskedők és a szolgáltatók, tehát bárki, aki pénzért ad nekünk valamit vagy nyújt nekünk valamit, belőlünk élnek. Nekünk köszönheti azt, hogy nem egy híd alatt csöveznek és a kukában turkálnak. Legyünk öntudatosak, és ha valamiért fizetünk, követeljük meg a minőséget. Nem csak a testépítésben, de egy cipő vagy forgószék vásárlásakor is. Tapasztalatból beszélek. Ne hagyjuk soha, hogy leszarjanak vagy átverjenek minket még a legkisebb összegeknél sem. Csak ez az egy útja van, hogy kirostáljuk azokat, akik nem képviselnek minőséget, és akik nem érdemlik meg, hogy náluk hagyjuk a pénzünket. Legyen az egy leszarom személyi edző, egy flegma bolti eladó, vagy akár egy problémánkkal nem foglalkozó internetszolgáltató. Társadalomébresztő beszéd off!

2. Amikor valaki az orrát fújja a zuhany alatt


Az élet ezen furcsa és gonosz tréfája csak azok előtt lehet ismert, akik elég messze laknak az edzőteremtől ahhoz, hogy ne otthon zuhanyozzanak edzés után, vagy akik spórolnak a vízzel. Vagy igazából bármi egyéb oka is lehet, de tökmindegy.

Nem tudom, mikor hallottam először ilyesmit, de abban biztos vagyok, hogy minden egyes alkalommal ugyanolyan erővel hasít bele az elmémbe, megtörve azt a kellemes nyugalmat, amit az ember egy kemény edzés után érez, miközben a vízcseppek verdesik a tarkóját. PFFFFFFFFFFFFFFFFFFF!!! Mintha valami kibaszott elefánt trombitálna. Aztán megint. PFFFFFFFFF! Aztán még annyiszor, amennyiszer szükséges, hogy a delikvens orrjáratai újra megfelelően szeleljenek.

És itt most nem is arról van szó, hogy valaki ne fújja ki az orrát a zuhany alatt, mert hát kifújhatja a buszmegállóban is, amikor ott áll kábé ugyanolyan távolságban. Csak azt nem értem, hogy ha bárhol máshol, egy zsebkendővel meg tudja oldani ezt diszkrétebben (legalábbis merem feltételezni), akkor itt miért kell ilyen hanghatások segítségével mindenkivel tudatni, hogy ő most lényegében kicsapja a fikát?
Ez a trombitálás valamiért mélyen undorítóvá és irritálóvá teszi ezt az amúgy teljesen természetes tevékenységet. De hát böfögni is természetes, mégsem szoktunk nyilvános helyeken rápréselni egyet egy lapáttal, hogy had szóljon. Fingani meg nem is szoktunk nagy nyilvánosság előtt. A zuhany alatt sem.

Szóval végül is, amit itt kérni lehetne ez ügyben, és ami könnyen megvalósítható, hogy aki mindenáron a zuhany alatt akar orrot fújni, az tegye, csak halkabban. Mintha mondjuk kint lenne edző részben a súlyok között.

3. Amikor a lábtolón hagyják a súlyokat


Mondjuk ezt most leginkább a nők nevében írom, de a barátnőmében biztosan. Bár azért én sem feltétlenül szeretek lepakolni 200 kilót, amit mondjuk idővel majd vissza is pakolok, csak előtte azért szeretnék egy kicsit bemelegíteni. Szerintem teljesen alapvetőnek kéne lennie, hogy mindenkit egy üres gép fogad, amikor odalép hozzá; arra felrak annyi súlyt, amennyi neki kell, aztán ő is teljesen lepakolja. A kézi súlyzót meg elveszi a helyéről, aztán használat után visszarakja. Így a terem mindig rendezett lenne, ennek az ára pedig arányosan el lenne osztva a termet használók között. Ennyi az egész. Olyan nehéz ez?

Mindenki ugyanannyit fizet azért a teremért, mindenki egyenrangú vendég izomzattól függetlenül, tehát senki sem köteles senki más után rakodni, ha használni akar egy gépet. Ezek olyan alapvető dolgok, amiket magasabb kultúrával rendelkező országokban meg sem kell említeni, mindenki tudja őket magától. Ha pedig mi is arra az életszínvonalra ácsingózunk, amit tőlünk nyugatabbra láthatunk, akkor a mentalitást is a magunkévá kell tennünk. Ezek a dolgok összefüggenek.

4. Amikor valaki a hajszárítóval szárítja a seggszőrét


Az ismert karikatúrán, amelyen a fiatalok és idősek közötti különbséget mutatják meg az edzőterem öltözőjében való viselkedés tekintetében, látható egy karakter, aki a faszszőrét szárítja a hajszárítóval. Nos, ezzel így pont még nem, de seggszőr szárítással sajnos már találkoztam. Ennek tükrében pedig a szemközti oldal ily módon történő szárítása is elképzelhető. Szintén sajnos.

Forrás: Suit Up Friday
Amióta ezzel szembesültem, lefürödtem hipós vízzel, megmostam vele a hajam, és azóta a közelébe sem megyek ilyen nyilvánosan kihelyezett hajszárítóknak semmilyen öltözőben. Igaz, hogy nem nyomja fel magának az illető a készülék csövét, de akkor is túl közel helyezi azon testrészéhez, amelyhez nem szeretném, hogy a legkisebb közöm is legyen valaha az életben. Mélyen undorító, nincs is hova ragozni ezt a témát.

5. Amikor egymás mellé adják a szekrénykulcsokat az öltözőben 


Úgy látszik, az edzőterem öltözője a bosszúságok kifogyhatatlan tárháza. És az is. Ez a jelenség akkor a legidegesítőbb egyébként, amikor hétvége van, vagy valami kurvára nem forgalmas időszak. Csodás ilyenkor szembesülni vele, hogy a kellemesen kihalt öltözőben, ami egy nyugodt, magamba forduló, már-már meditatív készülődés lehetőségét rejti magában, egy sporttárs szintén hasonló készülődését kell megzavarnom a pultosok figyelmetlenségének hála.
De egyébként még egy zsúfoltabb időszakban sem kívánna nagy logisztikát, hogy erre figyeljenek. Vagy legalább arra, hogy az egy időben érkezőknek ne egymás mellé adják, mert mondjuk aki már fél órával korábban jött, azzal jó eséllyel úgyis pont elkerüljük egymást. Apró dolog, de szerintem az edzőterembe járók 85%-ának járulna hozzá a sokkal jobb közérzetéhez, ha nem a másik seggében kéne tartózkodnia edzés előtt, amikor az előtte álló megmérettetésre szeretne már koncentrálni készülődés közben, vagy edzés után, amikor egy öt percre megpihenve megiszogatná a turmixát, vagy zuhanyzás után kényelmesen felöltözne. Nem lehetetlen küldetés, és nem igényel anyagi befektetést. Teremtulajdonosoknak megfontolásra javaslom.

6. A flegma pultosokat


Ennél jobban semmit sem gyűlölök a világon. Megérkezek a terembe, amiért havi bérleti díjat fizetek, hogy használhassam, és ahol a szabadidőmet szeretném aktívan és kellemesen eltölteni, miközben jól érzem magam, és hátrahagyom a világot két órára. Erre mi fogad? Semmi, mert van, aki nem tud köszönni. Vagy jobb esetben egy foghegyről odabaszott „szia”, egy olyan pillantás kíséretében, hogy hát baszódjak már meg, hogy én ide edzeni járok a terembe, ahol ő dolgozik, és emiatt oda kell most adnia nekem a szekrénykulcsot, meg le kell húznia a bérletemet a gépen. Hiszen ő ezt szívességből teszi. Jah, nem, ezért fizetést kap.

De ezért? Hát tudod, ha ezek ilyen szigorúan veszi a munkaköri kötelességüket, amiből a kedvesség és az előzékenység úgy látszik, ki maradt, akkor előírnám nekik részletesen, hogy mi a dolguk. Aztán ha nem megy, akkor fel is út, le is út. Érdekes, a McDonald’s-ban meg tudják oldani, hogy a kiszolgáló személyzet udvarias legyen, meg mosolyogjon a vevőre. Szerintem akkor itt is mennie kéne ennek. Nem hiszem, hogy ennyire hiánycikk a munkaerőpiacon a konditermi pultos, hogy akárki akármilyen szarul végezheti ezt a munkát következmények nélkül.

Forrás: Mail Online
Olyan elképesztő pofátlanságokat tapasztaltam már meg az edzőtermi pályafutásom során, hogy az valami elképesztő. A munkájukat gyűlölő alkalmazottak elképesztő leleményességgel tudják megkeseríteni a vendégek rekreációját. Volt, ahol már a zárás előtt negyed órával a villanyt, meg a zenét kapcsolgatták rám, sőt olyan is, ahol a zárás előtt negyed órával el kellett hagyni a „küzdőteret”, és el kellett takarodni öltözni. Milyen alapon? És ha nekem csak egy cipőt kell átvennem, mert itt lakom egy köpésre? Had én osszam már be az időmet. Köszi. Majd ha netalántán a zárás után egy perccel akarok kilépni az ajtón, akkor talán udvariasan meg lehet kérni, hogy erre legközelebb figyeljek már.

Azt meg már megemlíteni sem merem, hogy egy jó szórakozóhely tulajdonos sem dobja ki a vendégeit, ha azok egy kicsit tovább akarnak üldögélni, mint a záróra. Az edzőterem pedig szintén a szabadidő eltöltésének egyik alkalmas helye, ezért én hasonló üzletpolitikát várnék el az esetében, hiszen az ilyen dolgok mindig jó érzést keltenek a vendégben. Amikor pedig azon a piacon kell megélni például Budapesten, ahol már minden sarkon van egy jól felszerelt edzőterem, nem ártana odafigyelni az apróságokra. Hiszen ezek a különbségek fognak dönteni akkor, amikor az árak és a felszereltség közel hasonló.

Szerencsére ahova most járok, a pultos lányok nem restek odavetni még a köszönés mellé, hogy „jó edzést” vagy „egészségedre”, attól függően, hogy éppen jössz vagy mész. Ha pedig a zárás előtt két perccel hagyom el a termet, nem kapok szúrós pillantásokat, hogy ugyan rohadjak már meg, hogy komolyan vettem egy percig is a nyitvatartási időt. Ezek az apróságok szerintem elképesztően fontosak, ha az ember szolgáltatásnyújtásra adja a fejét, de sajnos azt tapasztalom, hogy nem ez az általános. Pedig ez kéne, legyen.

7. Amikor meg kell hallgatnom valakinek a szteroid kúráját


Nehezen értem meg, hogy egyesek miért éreznek ellenállhatatlan késztetést arra, hogy olyan szerek használatáról beszélgessenek vadidegenek előtt, amelyeket legálisan nem is lehet beszerezni, pontosabban ők biztosan nem úgy tették. Az öltözőben vagy a súlyok között, a pultnál vagy a kardió részlegen, bárhol belefuthat az ember némi okosságba azt illetően, hogy milyen kemikáliát hogyan nyeljen le vagy injektáljon, hogy a lehető legizmosabb legyen.


Oké, haver, kokszolsz, vágom. Jobb esetben még látom is rajtad, rosszabb esetben csak sajnállak. De most kajak, minek kell ezt így kihirdetni, mint egy vásári kikiáltó? „Hallod, még a kórházba is becsempésztem a szurit, mert hát faszom, edzeni nem tudok, de legalább a koksz menjen. Mondta is a doki, hogy a májfunkciómnak olyan értékei vannak, mint aki húsz éve alkoholista. Höhö.” True story, amit most nem minősítek, mert ez most nem erről szól. De ezt miért kell tudnia mindenkinek? Szerintem ez egy olyan intimitású dolog, mint hogy mennyire jót szartam tegnap reggel, vagy a múltkor túlzottan berúgtam, és belehánytam a saját ingembe. Jó lenne ezt ehhez mérten kezelni.

Már csak az edzőteremre is tekintettel, az oda nem szarunk, ahonnan eszünk elv alapján, mert szerintem egyik terem forgalmának sem tesz jót, ha ez ilyen szinteken zajlik a falai között.

8. Amikor valaki köredzést csinál


Oké, tisztában vagyok vele, hogy ez is egy edzésstílus, ami adott esetben még hatékony is lehet a legkülönfélébb célok elérésében, de valahol akkor is rém idegesítő a többi edzeni akaró számára.

- Bocs, haver, itt vagy ezen?
- Aham.
- Okés, és ezen itt?
- Azon is, bocs.
(Elindulok egy harmadik gép felé.)
- Ne haragudj, de azt is használom. Meg azt is ott. Igen, azt is! MINDEN AZ ENYÉM! TAKARODJ A TERMEMBŐL!!!

Hétvégén, hétközben, csúcsidőben, késő este, akármikor, szemrebbenés nélkül. Természeten beszállni meg azért nem lehet, mert a köredzés egyik alapeleme, hogy szünet nélkül kell végezni az egyes gyakorlatokat egy körön belül, amiben ha feltartod az elszánt delikvenst, akkor szúrós pillantásokat érezhetsz magadon a perifériás látómeződön túlról. Persze le is lehet szarni, hiszen te is ugyanúgy kifizetted azt a nyamvadt bérletet, mint ő, ezért nincsenek veled szemben olyan előjogai, hogy a melledzéshez használható eszközök 80%-át egyszerre lefoglalja húsz percig. Csak hát ki a faszom szereti, ha akár csak telekinetikus agysugarakkal is sürgetik?

Forrás: shinnosuke.co.vu
De persze sohasem szabad megtörni, és meg kell vívni a telekinetikus agycsatát, amelyben én védekezésképpen „leszarom, én is edzek” sugárzáselnyelő plazmafalakat szoktam emelni a tudatom köré, de azért semmiképpen sem a optimális a figyelem akár legminimálisabb megosztása is egy nehéz sorozat közben.

9. Amikor pont elfoglalják előlem a gépet, amit használni akartam


Ez ismert paddal, állvánnyal vagy súlyzóval is, mindegy. Mindegyik rohadtul idegesítő tud lenni. Persze tudom én, hogy ez kiküszöbölhetetlen, és erről senki sem tehet. De azért belül az emberben ösztönösen végighullámzik ilyenkor egy „kurva anyád, dögölj meg”, mielőtt illedelmesen megkérdezi, hogy „bocsi, beszállhatok?”, vagy keres egy szabad gépet, mert éppen harminc másodperces pihenőkkel akar lezavarni három sorozatot.

Különösen gyakori ez a nemzetközi mellnapon, hétfőn, vagy a méltán népszerű gépeken, mint a Scott-pad vagy a keresztcsiga, ahol a mindennél fontosabb kábeles keresztezés nevű gyakorlatot szokták csinálni a lelkes kezdők, jellemzően a legforgalmasabb időszakban. De erről részletesebben majd mindjárt.

De egyébként nem is lenne ezzel gond, mármint azzal, hogy elfoglalják előlem a gépet, ha az emberek intenzíven edzenének, és nem öt perces pihenőkkel és végtelen sorozattal csinálnák a gyakorlatokat a legkisebb izmokra is. De amikor az a szitu, hogy én már két másik gyakorlatot lenyomtam, amikor az illető még ugyanannak a felénél tart, akkor az azért eléggé frusztráló tud lenni.

10. Amikor valaki csigás keresztezést csinál


Bocsi, csajok, srácok, tudom, hogy ez csak az én kis személyes ellenszenvem, de én olyan mérhetetlenül feleslegesnek tartom ezt a gyakorlatot egy bizonyos izomzat alatt, hogy az valami elképesztő. Úgy vagyok vele, hogy a tárogatás és kétféle nyomás kombinációjával egy egészen magas szintig kiváló fejlődést lehet elérni, és ezt esetleg egy negyedik gyakorlatnak tudom elképzelni egy versenyzői szintű izomzattal rendelkező valaki melledzésében.

Forrás: Natural Bodybuilding Tips
Ehhez képest általában azt látom, ahogy már fentebb is említettem, hogy lelkes kezdők hármasával fél órát is simán eltöltenek ennek a gyakorlatnak a bűvkörében. Mindezt persze akkor, amikor a legtöbben vannak a teremben. Persze elhiszem én, hogy van aki ezt érzi igazán jól, nem a gépi vagy szabad súlyos tárogatást, de ennek a gyakorlatnak a végzése sajnos olyan mélyen irritál engem, hogy nincs rá gyógyír. Talán régebben érhetett valami atrocitás, amire a sokktól nem emlékszem, talán kábeles keresztezést végző mumusok bujkáltak az ágyam alatt kiskoromban, nem tudom, de valami miatt nem állom ezt a jelenséget. Mindenesetre azért már megtanultam együtt élni vele, sok más dologgal egyetemben, ahogyan láthatjátok.